Fél mindenkit?l

Kicsit aggódom a kislányom miatt, aki 3 hónap múlva lesz 3 éves és fél szinte mindenkit?l, akit nem ismer. Mindig is nehezen oldódó és félénk típus volt, ami nem baj, hisz ilyen a személyisége. Én is szégyenl?s és lassan oldódó gyerek voltam. Jelenleg a kistestvérrel vagyok várandós, és a rosszullétek, fáradtság miatt ritkábban megyünk játszótérre. Most már annyira változott, hogy a ritkábban látott unokatesójától is fél, menekül, sír ha csak a közelébe jön. A jŕtszótéren is ha csak egy baba odasétál és "bámulja", sírva fakad... mint akit bántottak. Igyekszem bátorítani, kerülöm ezeket a szavakat: ne legyél szégyenl?s, ne félj stb. Inkŕbb biztatom, hogy ügyes vagy, csússz le te is, a többi gyerek is csak mászókázik, ahogy te szoktál, stb... de egyel?re hatástalannak érzem. Ha a gyerekek szaladgálnak és épp nincs senki a csúszdán, akkor is mint egy riadt vad, forgolódik, attól félve, nehogy odamenjen még egy gyerek. Van egy vele egyid?s unokatestvére is, ?k is ritkán járnak közösségbe, és ? mégis barátkozós, nyomulós kisgyerek. Kislányom a feln?tteknél pedig lehajtja a fejét, becsukja a szemét és ha még akkor is beszélnek hozzá, elkezd sírni... kényelmetlenül érzi magát. Még nem beszél mondatokban, mindent kés?bb csinált, de értelmes és okos. Ami érdekli, azt mondja, csinálja, kis érzékeny, mégis öntörvény? gyermek.
Jogos az aggódásom? Vagy mikor kell tényleg aggódni?

Kedves Pötyi!

Jó, hogy már most észreveszi, mi az, ami gyermekének nehézséget okoz! Minél hamarabb elkezdik formálni, annál könnyebben változik, és annál jobban beépül a tanult viselkedés. Kislánya félénksége már annyira er?s, hogy a leválását, kortárs közösségbe való beilleszkedést er?sen nehezíti. Hogy valóban problémáról van-e szó, vagy csak életkori és élethelyzetbeli sajátosságokból, az a testvére születése körüli id?szakban fog kiderülni.

A gyerekek alapvet?en 3 éves korig nem feltétlenül nyitnak a kortársak és idegenek felé. Bizonyos gyerekek nyitottabbak vagy érdekl?d?bbek már hamarabb, de ha 3 éves kor körül zárkózótt, és inkább az anya, apa, testvér, gondozó(k) mellett érzi magát biztonságban, az lehet természetes. Érdemes továbbra is - amennyire lehetséges - közösségbe vinni, ha lehet, akkor inkább olyanba, ahol állandóak a tagok, pl.: ringató, baba-mama klub, stb. De lehet ez egy kisebb játszótér is. A lényeg, hogy egyszerre élhesse meg az állandóság miatti biztonságot, az Ön illetve apuka biztos bázisát, emellett a kortársakat, idegeneket. Ha éppen mégis nagyobb közösségben vannak, átláthatatlanabb környezetben (játszóház, játszótér), akkor érdemes kicsit sz?kíteni a teret és a gyerekeket. Például a homokozóban elkezdeni együtt játszani, és segíteni ?t abban, hogy egy gyereket bevonjon. Például ha egy gyermek érdekl?dik kislánya felé, akkor kicsit helyette beszélve odahívhatja, bemutathatja kislányát, kifejezheti-értelmezheti a két gyerek közeledését, hogy megélje, ez nem félelmetes helyzet.

Azt gondolom, hogy a testvérének jelenléte hozzájárul a helyzethet. Az idegenekt?l való félelemmel azt váltja ki Önb?l, hogy még jobban vigyáz rá, figyel rá, önállóságában kicsit visszább fogja. Ez egyfajta kisajétítás egy olyan helyzetben, ahol tudja, egyre kevésbé lesz erre lehet?sége. A félelmét használja, hogy megélhessen egy olyan közelséget, ami nem sokára el fog veszni. Persze tudjuk, hogy nem vész el, csak átalakul, de valami meg fog változni, amit ? nem ért, nem ismer. Így azt gondolom, hogy a testvérének jelenlétér?l, születésér?l minél többet érdemes mesélni, beszélgetni, játszani. Kicsit eljátszva, eljátszva a gondolattal, hogy milyen lesz majd, mikor már tényleg itt lesz. F?leg az a része érdekes, hogy hol lesz a kislánya, hogy tudják megélni a közelséget, az együtt töltött intim id?t. Egyszerre kell megadni az érzlemi biztonságot, miközben kicsit engedni is az érzelmi távolságon; hagyni, hogy önállóbb legyen egyre jobban.

Ha a fentiekre figyel, keresik az új megéléseket a közelségben, az önállóságban, és közben tapasztalata is lesz a kortárs közösségekr?l, illetve Önöket is látják közösségben, akkor fokozatosan oldódhat ez a félelem. Az óvoda els? felében, ha nem indul el egyfajta enyhülés, nyitás a környzet felé, akkor lehet, hogy érdemes személyesen felkeresni valakit.

Üdvözlettel

Standovár Sára