Kislányunk májusban volt két és fél éves. Édesapámnak volt egy balesete, csúnyán megütötte a szemét és arcát. Sajnos, a kislány is látta. Azóta a seb meggyógyult, de a kislányunk nem akar a nagyapjával találkozni, ha mégis elkerülhetetlen, akkor pedig sír és fél tőle. Pedig korábban nagyon jó volt a kapcsolatuk. Mit lehet tenni ilyen esetben? Segítségüket előre is köszönöm.

Kedves V!

Bizonyára nagyon megijedhetett akkor a kislánya. Semmiképpen sem erőltetném a dolgot, hanem elvinném minden alkalomra, amikor együtt van a család, és megbeszélném a nagypapával is, hogy engedje, hogy az unokája maga válassza meg a közeledés „sebességét”. Közben pedig Önök, a szülei tegyenek mindent a lehető legtermészetesebb módon. Köszönéskor öleljék meg, vagy adjanak puszit a nagypapának, ahogyan az a családban szokás. Ebben a korban még ez a fajta tapasztalat hat a legerősebben. Látja a szülei példáján, és szép lassan megérti, hogy itt nincs mitől félni. Ha türelemmel állnak a dologhoz, és nincs ebből feszültség, akkor oldódni fog a szorongása.

Üdvözlettel: Majoros Andrea