Félek attól, hogy sérül a gyerek

Válunk a férjemmel. Van egy 2 éves kisfiam (májusban tölti a kett?t), és varandós vagyok a második fiammal. Az apjuk úgy döntött, hogy nem kellek neki, de a fiúk igen. Nem tudom, mi az, ami jót tenne a fiúknak és mi az, ami nem. F?leg a nagyobbik miatt aggódom. Mennyi látogatást engedélyezzek az apjuknak? De persze úgy, hogy legyen benne rendszer. Az apjuk már elköltözött és próbáljuk túlélni, de én latom, hogy hiányzik a kicsinek az apja. Amikor itt van tovább, mint a fürdetés, akkor mindig az ajtó el?tt alszik, hogy hallja a hangját. De csak akkor! Az apjuk akar esténként a fiúval lenni, amíg én a kórházban vagyok a szülés után. De nem tudom, hogy jó ötlet-e. Ráadásul hamarosan költöznünk kell, mert a tulajnak nem tetszik, hogy én maradok az albérletben a két kicsivel. Emiatt is nagyon aggódom. Hogy szoktassan a nagyot ahhoz, hogy már úgymond nincs apja, hogy lesz egy testvére és nem ? lesz a középpontban, hogy új helyre kell mennünk. Születése óta itt lakunk. Nagyon félek attól, hogy sérül a gyerek.

Kedves Niki!

Amit mindenképpen érdemes szem el?tt tartania, hogy a gyermeke(i) azt élik meg ebben az id?szakban, amit Ön. Így ebben a s?r?, változásokkal teli helyzetben a legfontosabb az lenne, hogy biztonságot, támaszt találjon, hogy félelme, szorongása csökkenjen. Nem derült ki, hogy mennyire van családi támogatása, de mindenképpen érdemes minél több segít? kezet megragadni. Sok olyan helyzet várható, amiben nincs egyel?re megoldásuk. Mind a láthatás, mind a kistestvér, vagy az új lakhely új alkalmazkodást igényel. Ez ugyanúgy hat a gyerekekre, mint Önre is. Nem sérülésként kell gondolni erre, hanem olyan lehet?ségre, amiben mindannyian tanulni tudnak valami újat. Ön arra készül, hogy felkészítse, nincs apja, de közben a valóság az, hogy az apja jelen akar lenni, csak férjként, párként sz?nt meg. Ez nagyon jó mind a kisfiának, mind Önnek. Attól függ?en, hogy eddig mennyit volt gyermek távol Önt?l, változó lehet, hogy mennyi láthatás az, ami a legideálisabb, de jó, ha kialakítanak egy rendszert, amiben számíthat kisfia arra, hogy mi fog történni. A sok változást könnyebben fogja kezelni, ha minél több kiszámítható helyzet és személy van benne jelen. A szülés alatt és az azt követ? napokban én arra bíznám a gyermeket, akivel a legjobban megéli ezt a biztonságot. Ha az apa az, akkor nyugodtan legyen ?, függetlenül attól, hogy még nincs kialakult rendszer a találkozásokban.

A kiszámíthatóságot segíti, ha fel tud készülni a változásra. Mindenképpen érdemes vele beszélgetni minden helyzetr?l a maga szintjén, hogy id?ben megtudja, mi vár rá. A költözés, a testvérszületés, a láthatások mind belesz?het?k egy történetbe, egy mesébe, ahol fantáziálhatnak róla. Mesén és az utána-közben történ? beszéletések alatt megfogalmazhatja-megfogalmazhatják együtt a felmerül? érzéseket: akár azt is, hogy félelmetes els?re, hogy ismeretlen helyen lesznek, de itt van anya, apa, mama... vagy aki az Önök életében biztos pont. Játsszanak el a gondolattal, hogy milyen lesz, mikor itt lesz a kistesó. Próbálják meg minél inkább körbejárni a várható helyzeteket.

Ami még valószín?leg azért nehezíteni fogja a közeljöv?t, az az, hogy a gyerekek a változás során, f?leg, ha egyszerre több is történik, visszacsúszhatnak kicsit a fejl?désben. Ez semmi borzasztót nem jelent, csak annyit, hogy egy id?re újra babásabbak, bújósabbak, vagy ingerültebbek lehetnek. Ilyenkor érdemes türelemmel és gyengédséggel lenni feléjük, és tudni azt, hogy ez csak egy átmeneti, pár hónapos visszaesés. A kés?bbi lelki fejl?dés szempontjából teljesen elfogadható, nem kell t?le megijedni.

Ennek ellenére sokszor nehéz lehet elviselni, így Önnek is ajánlom, hogy fantáziáljon, milyen lesz, és keressen biztos pontokat, akik segítségére lehetnek az els? 2-3 hónapban.

Üdvözlettel

Standovár Sára