Félek, hogy kiközösítik

Van egy 4 éves és egy 2,5 éves fiam. A nagyobbik szeptemberben kezdte el az ovit. El?tte Magyarországon éltünk, most Romániában (Salontán), de olyan helyen, ahol a lakosok többsége magyar. Ovi el?tt a nagyobbik fiam rendes, szófogadó gyerek volt, nem volt rá panasz. Mióta oviba került, visszaszájal, grimaszokat vág, az oviban a második hónapban jelezték, hogy néha megütötte egy társát vagy megharapta, de ez elmúlt. Itthon viszont nem változott.... Mostanában vettük észre, hogy ha szereplés van, akkor mindenáron haza akar jönni, nem akar ott lenni... de ha nem vagyunk ott, akkor az óvónénikkel szépen elsétál az utcán is, nincs panasz rá. Attól félek, hogy kiközösítik, mert akármikor kérdezem, hogy mi volt az oviban, azt mondja, jó volt, mosolyog is, de többet nem nagyon mond. El?fordul, hogy látom, egyedül játszik. Az óvón? szerint az is okozhatja, hogy 3 kislány van az ? korából (vegyes csoportba jár), néha szokott velük f?z?cskézni. Az a baj,hogy itt kint nincs úgy ismeretség, hogy legyen kis barátja délután. Segítségét el?re is köszönöm.

Kedves Anyuka!

A nagyobb környezetváltozások kisebb-nagyobb zökken?ket okozhatnak a gyerekek életében, pláne, ha az egybeesik mondjuk az óvodakezdéssel. Az is gyakori, hogy a közösségben nincs különösebb panasz, otthon viszont minden feszültséget szabadon kieresztenek. Ebben az életkorban a szerepléseken tapasztalt z?rzavaros érzések sem adnak okot aggodalomra. Úgy t?nik az óvón?k nem látják a benti helyzetet aggasztónak, esetleg kérhetne t?lük fogadóórát, hogy átbeszélhessék, milyennek látják fia helyzetét a csoportban.

Amit az otthoni térfélen tenni lehetne a beilleszkedés megkönnyítésére, az éppen az, amit levele végén említ: segíteni lehetne az ismeretségek, barátságok elmélyítését. Ebben az életkorban egy-egy zsúr vagy csak pár gyerek meghívása délutáni együttjátszásra nagyot dobhat az óvodán belüli kapcsolatokon. Nem utolsósorban lehet?séget ad a szül?knek is az ismerkedésre, feln?tt kapcsolatok alakítására.

Üdvözlettel – Kiss Kinga