Félek, hogy a "nézegetés" átfordul kísértésbe

Kedves Attila!
Több mint 2 éve ért véget egy 6 éves kapcsolatom, akinek én voltam az els?, erre hivatkozva elment egy fizet?s hölgyhöz - hogy megtapasztalja, milyen mással is - indokkal. Benne a korábbi tapasztalataim alapján (1,5 éves kapcsolat - szintén megcsalt) nehéz volt megbízni, de sikerült, mert nagyon egyenes és ?szinte volt, de nagy törést okozott ezzel a bejelentésével.
Több mint egy éve tart egy új kapcsolatom, aki velem tartott az ország másik felére is, mert a munkám miatt költöznöm kellett. Sajnos sok n?vel volt dolga, így a bizalmam nehezen nyerte/nyeri el, mivel mikor már úgy érzem, hogy minden rendben van, akkor kiderül valami olyan dolog, ami miatt újra meginog. Például volt, hogy hazament nélkülem a szül?városába és több fizet?s hölgyet is hívott, akik közül egy fel is vette, vele kétszer is beszélt, de azt mondta, nem ment el hozzá, csak megzavarodott kicsit. Hozzá kell tennem, tini korában (16 évesen) kezd?dött egy 3 éves kapcsolata, se veled-se nélküled els? nagy szerelem. Azóta nem volt komoly kapcsolata. Már a második hétt?l szinte együtt élünk, amit nehéz lehet megszokni neki, f?leg az eddigi szabad élete után, hogy nem kellett úgymond elszámolnia senkinek sem. Utóbb pedig egy barátja volt barátn?jét hívta fel, hogy találkozzanak, amit furcsállottam, mert nem
voltak olyan viszonyban szerintem, de azt mondta, hogy senki nem ért rá, és látta a városban, eszébe jutott, hogy találkozhatnának egy kicsit beszélgetni. Volt, hogy egy mai közkedvelt barát/társkeres? oldalon volt fenn, csak hogy megnézze, milyen. Ezek a húzásai fakadhatnak abból, hogy a hosszú egyedüllét és alkalmi kapcsolatok után nehéz megszoknia egy kapcsolatot, és a gyors változást, hogy szinte az elejét?l együtt él velem?
Régebben, még  a kapcsolatunk el?tt egy közösségi portálon próbált ismerkedni, de szinte senki nem írt vissza neki, mivel híre volt a városában, hogy hogy bánik a n?kkel, és senki nem akarta megismerni. Utóbbi id?ben, míg nem találta meg a mostani munkahelyét, sokat volt itthon, s akkor rendszeresen pornóoldalakat nézegetett önkielégítés céljából, akár naponta több alkalommal is, amellett, hogy mi is együtt voltunk akár aznap kétszer is. Volt, hogy este elaludtam, és felébredve a fürd?be kimentem és rajtakaptam. Ilyenkor mi a helyes reakció? Err?l
lehet beszélni? Vagy inkább kerüljem a témát?
Sajnos így a bizalmam irányában nagyon ingatag. Sokszor ellen?rzöm is tudtán kívül, amit sejt/tud is. Tudom, hogy nem normális dolog, mert ? is megtehetné, de nem néz bele sosem a levelezéseimbe. Egyszer rápillantott, hogy beszélek egy fiatal szakmabeli fiúval, de kifogásolta, így azóta nem írok neki.
A mostani munkája miatt 5-6 napokat távol van, ha hazajön, akkor nagyon kedves és figyelmes, de sokszor bennem motoszkál a kis ördög, hogy amíg nincs itthon, mit nézhet a világhálón, hogy melyik oldalon bukkanhat fel. Korábban nézegetett olyan oldalakat is, ahol hölgyek hirdetik magukat, de "csak szétnézek" címszóval. Egyszer csúnyán összevesztünk rajta, megígérte, felhagy vele, de néha-néha el?fordul, hogy csak-csak felnéz arra az oldalra.
Mitév? legyek? Félek, hogy a nézegetés átfordul kísértésbe és tett lesz bel?le. Tudom, hogy szeret, mert akkor nem lenne velem, olyan személyiség...
Köszönöm a választ el?re is,
Bella

Kedves Bella!

Sorait olvasva nekem leginkább az szúrt szemet, hogy mintha a jelenlegi kapcsolata alapvet?en a bizalmatlanságra épülne, és nem kevés energiát fektetnének abba, hogy ezt sikeresen fenntartsák. Ez a kijelentés megdöbbent?en hathat, engedje meg, hogy b?vebben kifejtsem, mire gondolok.

Amikor levele elején a korábbi kapcsolatairól ír, ott is rögtön felvet?dik a bizalmatlanság, amit mintha f? motívumként használna arra, hogy a következ? kapcsolatba eleve bizalmatlanul lépjen be. Érdekes számomra, hogy amikor a jelenlegi párjáról van szó, leírja, hogy több n?vel is volt már kapcsolata, illetve hírhedt volt arról, ahogy a hölgyekkel bánik. Ön ezt tudta róla a kapcsolatuk el?tt? Ha igen, akkor én ezt úgy értelmezem, mintha szüksége lenne arra, hogy okot adjon a bizalmatlanságának. Itt jön a kérdés: miért ragaszkodik a bizalmatlansághoz? Miért arra alapozza a kapcsolatát?

Érdemes tudnia valamit: bizonyított tény, hogy ha befolyásolni akarjuk mások viselkedését, arra akkor is képesek vagyunk, ha a másik által támasztott elvárásunknak nem adunk hangot. Nem kell kimondanunk a másiknak, hogy „Azt szeretném, ha a viselkedésed miatt nem bízhatnék meg benned”. Elegend?, ha tartjuk magunkat az elképzelésünkhöz és az elvárásunkhoz.
A pszichológiában ez a hatás Pygmalion-effektus néven terjedt el. Rendkívül er?s és teljes mértékben m?köd? hatásról beszélünk.

Tehát: amennyiben Ön ragaszkodik a bizalmatlansághoz, azzal mintegy arra kényszeríti a másikat, hogy folyamatosan úgy cselekedjen, ami fenntartja és meger?síti a bizalmatlanságot.
Miért fog így tenni? Egész egyszer?en azért, mert párkapcsolatról van szó, két fél összjátékáról. Bármire is alapozzuk a kapcsolatot, várhatóan mindketten arra fognak törekedni, hogy az azt m?ködtet? elvet (ami jelen esetben a bizalmatlanság) fenntartsák. Ha bármi megváltozik, úgy meggyengül a m?ködtet? er? (ha úgy tetszik, a kapcsolat motorja), és a kapcsolat könnyen krízishelyzetbe fordulhat.

Véleményem szerint a bizalmatlanság nem fér meg egy harmonikus, kiegyensúlyozott párkapcsolatban. Természetesen lehet erre alapozni, és lehet ragaszkodni hozzá, de a boldog kapcsolatokban jelen lév? szabadságot soha nem fogja megadni. S?t, éppen ellenkez?leg, a két fél függ?ségét fogja el?idézni.

Azt javaslom, tegye fel magának a kérdést: mit szeretne elérni ebben a kapcsolatban? Az állandó bizalmatlanságot? Esetleg azt, hogy megváltoztassa a másikat?
Ha ez utóbbi a célja, jobban teszi, ha máris lemond róla. Erre két okot is mondok.

1: a párkapcsolatok nem arról szólnak, hogy megváltoztassuk a másik embert. Ebben az esetben nem két egyenl? fél vesz részt a kapcsolatban.

2: azt is érdemes mérlegelnie, hogy ha megváltoztatja, már nem ugyanaz a férfi lesz. ? is kelleni fog Önnek? Képes lesz szeretni?

Mindezeket érdemes figyelembe vennie, átgondolnia, és megadni a választ – saját magának.

Üdvözlettel:
Herceg Attila