Félénk kisgyermek

Egy 23 hónapos kislány édesapja vagyok. Otthon beszédes, mindent megért, úgy gondolom, hogy korának megfelel? szellemi képességekkel rendelkezik. Játékos, ismeri a színeket, számol. Nagyon anyás, elég félénk természet. Idegenek el?tt viszont teljességgel lefagy, egy szó sem hagyja el száját. Sokat nem hordtuk közösségbe, mi sem vagyunk társasági emberek, illetve magam is szorongó alkat vagyok. Aggaszt, hogy ennyire zárkózott. Sokat olvastam a szelektív mutizmusról, sok jellemz? illik rá. Kérdésem, hogy ebben az életkorban ez elfogadott magatartás-e, vagy kórjelz?? Gyermekem születése ňta ilyen félénk természet.

Kedves Tamás!

Ilyen korai életkorban nem igazán szoktak még komolyabb diagnózisokat kiadni, csak nagyon indokolt esetben. Bár azt írta, hogy kislánya otthon nagyon beszédes, mégis azt mondom, hogy ez az id?szak még a beszed fejl?désnek az id?szaka, még csak most válik ebben magabiztossá. Bizonyos gyerekek még el se kezdtek beszélni. Szóval a fejl?dés is, de az érzelmi megterhelés vagy elakadás is ezen a területen, az új képességben jelenhet meg. Mindenféleképpen jelzésnek venném ezt a m?ködést, nem pedig kórjellemz?nek.

Lefagyásról beszél, vagyis nemcsak beszédében, hanem magatartásában, érzéseiben is megjelenik? Tulajdonképpen maga a közösség, a kortársak jelenléte okozza? Ez abszolút érthet?, ha ez egy új élethelyzet. Ha hosszabban most kezd el közösségbe kerülni, és korábban nem is járt, illetve Önökt?l sem tapasztalta azt, hogy közösségben lenni jó, akkor az élethelyzetében érthet?, ha valamilyen tünettel jelzi, hogy ez neki nem megfelel?. Ilyenkor már pusztán az is segítség lehet, ha az ? tempójában történik egy szoktatás. Lassan az óvodába kell majd beszoknia, így talán nem is baj, ha kicsit el?bb elkezd erre rátanulni: ha Önök is kicsit változtatnak, talán mélyebben is elhiszi, hogy nem félelmetes közösségbe járni. Kisebb társaság egy ismert helyszínen jó kezdés lehet, majd egyre nagyobb teret adni az egyedül játékra (pl. elfutni a boltba, míg a szomszéd gyerek anyukája figyel rá). Ha esetleg ismerik, hogy az óvodába ki fog kerülni vele együtt, akkor er?síthetik azt/azokat a kapcsolatokat, hogy ismer?s arcok legyenek az új élethelyzetben.

Összegezve azt gondolom, hogy életkorilag lehet megfelel? ez a viselkedés, f?leg úgy, hogy eddig nem voltak élményei közösséggel. Azonban érdemes figyelni a tüneteket, mert ezek jelzések, hogy valami nem tetszik neki. Így ha kicsit figyelnek és változtatnak, megtalálhatják a megoldást, amiben ? is nyitottabb, felszabadultabb és társaságibb lehet a saját személyiség jellemz?i keretein belül.

Üdvözlettel

Standovár Sára