Féltékeny vagyok a múltjára

23 éves vagyok, a barátom 20. Másfél éve vagyunk együtt. Amikor megismerkedtünk, neki még egy másik barátn?je volt.3 évig voltak együtt, akivel a szakítás óta nem beszélnek, nem barátok, nem találkoznak. Amikor megismerkedtünk, barátok lettünk, mesélt a lányról, de nem pozitív dolgokat. Ismeretségünk második hónapjában szakítottak (nem miattam). Mióta együtt vagyunk, nagyon sokat kérdeztem err?l a lányról, mert a 3 évet nagyon sok id?nek gondolom annak ellenére, hogy akkor meg nagyon fiatalok voltak. Nagyon sokat kérdezgettem az ? kettejük kapcsolatáról, a barátom nem mesélt soha magától. Eléggé féltékeny vagyok erre a régi kapcsolatra. Bár kiderült, a másfél év alatt hogy egyáltalán nem szerette a lányt, kényszerb?l volt vele. Sokat kérdezek a barátomtól olyanokat, hogy vele csinálta-e ezt-azt. Szinte fóbiámmá vált ez a dolog. Mintha az ? kapcsolatukkal többet foglalkoznék, mint a mienkkel. Amikor kérdezem a barátomat, hogy ezt csinálta-e vele vagy nem, volt, hogy megkértem, inkább hazudjon, mert nem bírnám elviselni az igazságot. Néha
megemlíti, hogy neki hazudnia kell, hogy nekem jó legyen. Ilyenkor ezt
szemrehányásnak érzem.
A kérdésem arra irányulna, hogyan tudnék szabadulni a gondolattól, hogy vele ezt-azt csinálta, szerette-e (annak ellenére, hogy ezeket megkérdezem és általában nem a válasz, ami vagy igaz vagy nem), illetve hogy tudnám megállni, hogy ne kérdezgessek t?le ilyeneket.
Hogyan tudnám ezt a másfél éve véget ért kapcsolatát elfelejteni?

Válaszát el?re is köszönöm.
Juci

Kedves Juci!

A féltékenység mindig abból fakad, hogy az ember saját magát nem tartja elég értékesnek, és kívülr?l várja meger?sítést a partnerét?l, hogy ? a legértékesebb. És mivel ez belülr?l fakad, semmilyen igazolás nem elég. Újra és újra meger?sítésre vár.

Ön is ezt teszi – állandóan nyaggatja a partnerét. Állandóan összehasonlítgatja magát egy múltbeli partnerrel. És ezzel nem tud a jelenre koncentrálni. És egyre jobban meg is fogja terhelni ezzel a partnerét.

Ha változtatni szeretne ezen az állapoton, akkor azzal kellene kezdenie, hogy megismerje önmagát, hogy megértse, miért ennyire alacsony az önértékelése, miért nem bízik magában. Ha tisztában lenne a saját értékeivel, eszébe sem jutna, hogy egy múltbeli alakhoz hasonlítgassa magát. Hanem élvezné a kapcsolatot a barátjával. Keressen egy pszichológust, aki segít Önnek ebben az önismereti folyamatban! Ezeket mindig „most” érdemes elkezdeni – soha sem kés?.

Üdvözlettel: Majoros Andrea