A férjem rosszul bánik a nagyobbik fiammal

El?z? házasságomból van egy 12 éves fiam, a mostaniból egy 3 hónapos kisfiam. A férjem nagyon rosszul bánik a nagyobbik fiammal. Gyakorlatilag még leveg?t se tud venni anélkül, hogy belé ne kötne, pedig egy jól tanuló, aranyos, csendes gyerek. Fogalmam sincs, miért nem tudja elfogadni ?t? Lehet ezen vŕltoztatni, vagy jobb, ha feladom ezt a kapcsolatot, miel?tt maradandó lelki sérülést okoznék a fiamnak?

Kedves Kérdez?!

Kérdésére nem lehet egy igennel vagy egy nemmel válaszolni. Inkább szempontokat vetek fel, amik remélhet?leg segítik a döntésben. Fia életében biztosan riválisként van jelen mind új párja, mind féltestvére. Még egy teljesen hétköznapi mozaikcsaládban is... Ezt a múködést az tudná felülírni, ha nevel?apja példaképpé válik, és segíti férfiszerepének fejl?désében, féltestvére pedig szövetségessé, vagy eleinte kistesóvá, akit védelmezni lehet. Azzal, hogy párja lebecsmérli az Ön fiát és kötekedik vele, azt éri el, hogy énképe, önbizalma sérül. Hiszen ha még riválisok, akkor egyértelm?en alulmaradt, ha felnézne rá, akkor pedig elhiszi és elfogadja, hogy semmi sem jó, amit és ahogy csinál. Kritikát, bántást kapni hosszú ideig mindenképpen negatív hatásokkal jár. Nem beszélve arról, hogy nem tudom, mennyire kap védelmet Önt?l. Nehéz lehet párként is jelen lenni, de anyaként védelmezni. Fia azt élheti meg, hogy párkapcsolata fontosabb. Ez az Önök kapcsolatára is kihat. Hiszen egy gyermekt?l természetes, hogy anyjától várja a segítséget egy feln?ttel szemben. Kérdés, hogy mennyire tudja mégis képviselni, kimutatni cselekedetekben, hogy ? értékes, szerethet?, jól csinálja, fontos.

Párjának láthatóan nehéz, hogy nem saját gyermekét elfogadja. Kérdés lehet, hogy miért? Ha megoldást akarnak találni erre, ehhez mindketten kellenek, akkor lehet err?l egymás között, vagy akár szakemberrel dolgozni, hogy mi miatt megy ez ennyire nehezen. Van, amikor hosszabb id?, míg kialakul egy kapcsolat, egy köt?dés egy mostoha és gyermeke között, de csak akkor tud jól alakulni, ha mindannyian aktív részesei a formálódásnak. Addig, amíg nem tudja elfogadni, kompromisszumos megoldásokat érdemes találni: rendben van, hogy nem dicsér, de nem kell kritizálni folyamatosan. 

A döntéséhez ezeket kell végiggondolnia. Vajon mi van a háttérben, és akar-e változtatni ezen a párja? Vajon megéli-e más helyzetekben kisfia az Ön támogatását, vagy az Önök kapcsolata is sérül? Vajon fontosabb-e a gyermekem a párkapcsolatnál, amit már nem lehet csak úgy lezárni, hiszen van egy közös gyermek, egy örök kapcsolódás. Remélem, sikerül kibogozni a kérdéseket akár egyedül, akár együtt, akár szakemberrel.

Üdvözlettel

Standovár Sára