A fiam szereti felvenni a n?i harisnyákat

Van egy 16 éves fiam. A napokban derült ki, hogy szereti felvenni a n?i harisnyákat, és tegnap bevallotta, hogy múltkor kilakkozta a nagy lábujján a körmöt. Próbŕltam beszélni vele err?l, de
állětja, hogy ?t csak a lányok érdeklik. Azt mondja, ? sem tudja megmagyarázni, minek csinál ilyeneket. Kérem, segítsen, hogyan tudnék segíteni ebben neki? Köszönöm.

Kedves Szül?!

Miben szeretne segíteni a fiának? Leveléb?l nem derül ki, hogy tulajdonképpen kit mi aggaszt. Önmagában az, hogy egy kamasz fiú néhányszor n?i harisnyába bújik, pláne, hogy a körmét kilakkozza – egyáltalán nem mondható széls?séges viselkedésnek. A „normalitás” határai a serdül?korban igencsak relativizálódnak, az útkeres? fiatal mindent megkérd?jelez, az identitás építésének ebben a kitüntetett id?szakában olyan furcsaságok is helyénvalóak, amiken máskor joggal ütköznénk meg. Nem feltétlenül kell tudnia megmagyarázni! És: a kérdés nem ennyire egysíkú, hogy „ha n?i ruhadarabot vesz fel, akkor homoszexuális lesz...”. A szexuális érdekl?dés, orientáció ennél sokkal összetettebb, és rengeteg hatásból épül fel az élet els? felében. Amíg a kortársaival van kielégít? kapcsolata (barátok, haverok, szerelmek…), és valamennyire a tanulmányaira is fordít figyelmet, addig nincs miért aggódni! A „finomhangolást” majd elvégzi az élet, bízza a fiára! Ön annyiban tud segíteni, hogy elfogadja ?t, olyannak, amilyen (persze az Ön által biztonságosnak ítélt határokon belül, mert mégiscsak Ön felel?s érte egyel?re…), és ott van, ha a fiának éppen Önre van szüksége, és ezt jelzi. A bizalma, köt?dése els?sorban most már a kortársai felé fordul, de erre a bázisra még továbbra is jó, ha támaszkodhat. Amikor éppen „jó napja van”, beszélgessenek továbbra is, mindenr?l! Ön, mint egy elérhet?, szeretetteljes feln?tt ember, sok igazodási pontot nyújthat neki; és nem csak ezzel, hanem saját élete rendezésével, kapcsolatai m?ködtetésével is.

Ha úgy látja, hogy fiának olyan kérdései, problémái vannak, amit mégsem szívesen oszt meg Önnel, felkereshetik az iskolapszichológust is – egy pártatlan, ugyanakkor érzékeny és megbízható küls? személlyel gyakran könnyebben tisztázhatók a kisebb elakadások. Fontos, hogy ezt ne er?ltesse a fiára, de a lehet?ségeknek utánajárhat, hogy az információk birtokában a fiatalember dönthessen – így segítségnek veheti, nem támadásnak.

 Üdvözlettel:

Simon Sarolta