Friss anyuka

5 hetes baba anyukája vagyok. Az els? két héten egészségügyi probléma miatt nem tudtam ellátni gyermekemet, kórházan is voltam,védesanyám gondozta. Felépülést követ?en a tejem elapadt. Kislányom éjjel sokat sír, amit el?ször pocifájásnak,vmajd hisztinek tulajdonítottunk,vde inkább talán fáradtság miatt lehet. Ölbe vételkor a sírást abbahagyja, de kis id? múlva ismét sírni kezd ölben is. Ha megpróbáljuk letenni, azonnal sír. Több javaslatot kaptunk ennek kezelésére, mert a dajkálás nem segített (sirni hagyás, vagy magas hangon baba sirásához hasonló "kiabálás", ami nem hangos, de a pici erre figyelve abbahagyta a sirást ideig-óráig).
Szeretném tanácsukat kérni annak érdekében, hogy a kett?nk közötti köt?dés - a szoptatás hiánya ellenére - megfelel?en kialakuljon, ne érezze a kicsi, hogy magára hagyjuk ebben a helyzetben. Jelenleg ezen típusú sírás esetén azonnal nyugodt hangon énekelni kezdek és mellém fektetve simogatom az arcát, fejét, pociját vagy hátát, ez beválnilátszik (nem próbálkozom testhelyzetváltással vagy játékkal).
Szíves válaszukat  el?re is köszönöm!

Kedves Friss Anyuka!

Ahogy végigolvastam a levelét, nagyon sok minden átfutott rajtam - de utolsó mondatai láttán végül megnyugodtam.

A várandósság, szülés-születés, gyermekágyas id?szak kitüntetett fontosságú, érzelmileg igen intenzív, és a köt?dés min?ségét alapvet?en meghatározó id?szak az édesanya és a csecsem? számára egyaránt. Minden olyan esemény, körülmény, ami megzavarja kettejük kapcsolatának természetes alakulását, megterheli a babát, aki önállóan még igen kevéssé tud megküzdeni a kihívásokkal.  Önök egymástól el kellett, hogy szakadjanak a legels? két hétben, ami a legérzékenyebb id?szaka a köt?dés kialakulásának - Önért aggódni kellett, és Ön nem tudta megadni gyermekének a legfontosabbat: önmagát, és azt a biztonságot, amit a kapcsolatuk jelent.

Pár hetes kis csecsem? nem hisztizik! Hanem jelzi a külvilág felé, egyértelm?en és megkerülhetetlenül, hogy az egyetlent vették el t?le, amit?l léte függ. A feln?ttek aztán, bár sokszor tudják, érzik is, hogy milyen mélységesen igaza van, próbálják (eszköztelenségükben) valahogy "kimagyarázni" - valójában túlmagyarázni a számukra nehezen elviselhet? heves, intenzív megnyilatkozását. Az anyától való elszakítottságot nem lehet figyelemeltereléssel enyhíteni! A csecsem? élményterébe való durva beavatkozástól, amit ilyen "kiabálás" jelenthet neki, meglep?dhet ugyan (meg is rémülhet), s ez ideig-óráig elcsendesítheti, de a valódi okra, fájdalmára, hiányára nem ad választ.

Kétségbeejt? helyzet ez, ami mindenkit megviselt. Remélhet?leg nem lesznek többet egymástól elválasztva, és Ön nyugodtan folytathatja azt az anyai ösztönb?l táplálkozó, szép "jóvátételt", amit már meg is kezdett. Hallgasson els?sorban önmagára - az Ön gyermekének Ön a legjobb édesanyja... A biztonságos köt?dés alapjául szolgáló intimitást, fizikai és érzelmi közelséget sok-sok más formában alkalmuk lesz, lehet megtapasztalni a szoptatáson kívül is. A kezdeti id?szak nagy törését sok-sok biztonságot, közös örömet nyújtó élménnyel tudják majd együtt, egymásnak gyógyítani.

Üdvözlettel

Simon Sarolta