Gond-e, hogy ennyire "köt?dik" a mesékhez?

6 éves kislányom napi 1-1,5 óra mesét néz, mióta itthon vagyunk, azóta napi 2-3 órát. Nagyrészt min?ségi, kedves m?sorokat, ritkán olyat, amit én nem szeretek, de soha nem néz félelmetes vagy nem neki való tartalmakat. A nap többi részében sokat játszik korának megfelel?en, önállóan, illetve a szabadban. Kiegyensúlyozott, nyitott, érdekl?d? gyerek. Amióta
a vírus miatt itthon vagyunk, volt egy szorongásos id?szaka, sokat kérdezett a betegségr?l és a halálról, mindennap sírt miatta. Legjobb tudásunknak megfelel?en igyekeztünk beszélni vele mindenr?l és megnyugtatni. Egy ideje esténként lefekvés el?tt azt mondja, azon gondolkodik, hogy milyen jó lenne a mesékben élni, ma reggel pedig elsírta magát, és azt kérdezte, hogy miért nem lehetnek itt vele az "igazi életben" a kedvenc szerepl?i? A kérdésem az lenne, hogy gond-e, ha azt látom rajta, hogy ennyire "köt?dik" vagy köt?dni szeretne a mesékhez? Mi lehet az oka: ? ilyen típus, vagy a jelenlegi helyzet miatt viselkedik így? Tegyek-e valamit, kellene-e változtatnom a mesenézési szokásain?

Kedves Csenge!

A gyerekek másképp viszonyulnak a valósághoz. Sokszor a megtürtént dolgokra úgy emlékeznek, mintha másképp lett volna, vagy mások élményeit annyira átélik, hogy magukénak tekintik, vagy akár egy mesebeli szerepl? annyira fontossá válik, hogy valódinak gondolja, beleszövi az életébe. Jobb, ha ez az ? fantáziájára van bízva, ? képzeli el, és olvasott mesében jelenik meg, nem pedig egy tévében szerepl? rajzfilmben, mert az sokkal konkrétabb, sokkal több a kívülr?l jöv? információ, tulajdonság benne. De az óvodáskor alatt teljesen normális, ha az a vágya, hogy valóságos legyen, s?t, ? már a fejl?désben annyira elöl tart a kisóvodásokkal szemben, hogy látja, ez nem valódi, csak nagyon er?s még benne az igény, vágy egy könnyebben változtatható, ideálisabb világra. 

A megjelen? szorongás tulajdonképpen teljesen jogos. Amíg a mértéke kezelhet?, meg lehet nyugtatni, nem ragad benne, addig nem kell ett?l tartani. Hamar találkozott egy olyan krízishelyzettel, amiben sok részletet nem tudunk irányítani, és kiszolgáltatott. A mese ebben biztomságot nyújt. Valószín?leg ha most nem nézne tévét, akkor valamilyen kitalált szerepl? lenne a segítségére, vagy egy plüss állata kelne életre. Ha megnyugtatja az a szerepl?, akkor képzeljék oda, és tegyék minél inkább a saját életükhöz kapcsolódóvá, minél inkább a kislánya fantáziáihoz köt?dve, ne a tényleges szerepl?höz. Ez a karakter tud kés?bb egy bels? biztonságos ponttá válni, ahol a saját személyiségének egy kis része válik a megnyugtató bázissá.

Üdvözlettel

Standovár Sára