Gyermekkori abúzus és feln?tt barátság

Barátn?mért nagyon aggódom. Elmesélte, hogy gyerekkorában az apja meger?szakolta, és nem tud most rendes, komoly kapcsolatot fenntartani, mert muszáj együtt lezuhanyozni a párjával minden együttlét el?tt, és ezt nem értik a férfiak és nem is tolerálják. A barátn?m rengeteget zuhanyzik, nem tudom, mi lehet ennek az oka. Nem akar velem err?l beszélni, annyit mondott korábban, hogy az apjával történtek után órákra bezárkózott a fürd?szobába, mert mocskosnak nevezte ?t. Gondolom, hogy összefügg a két dolog, de szeretném jobban megérteni, mert segíteni szeretnék rajta. Nagyon jó barátn?k voltunk, de most eltávolodott t?lem, azt mondja, én nem érthetem meg a problémáját. Nem tudom, mit tegyek.

Kedves Diáklány!

Barátn?je szörny? dolgokon ment keresztül, amit talán ? maga sem ért teljesen. Ezek a traumák olyan sebeket okoznak, ami végtelenül magányossá, zárkózottá, sebezhet?vé teszik az embert. Talán ezek a gondolatok segítenek Önnek, hogy a barátn?je miért lehetett elutasító, amikor Ön segíteni próbált.
A gyermekkorban szexuális traumákat átél?k különleges segítséget igényelnek, többek között a fent említett sérülékenység miatt. Így azt gondolom, barátn?ként úgy tud neki segíteni, ha mellette van, mint barátn?, meghallgatja, amikor ? igényli, és biztatja, hogy keressen szakszer? segítséget. Más a feladata egy barátn?nek, és más egy pszichológusnak. Ezek nem felcserélhet? szerepek. Talán ha elengedi azt, hogy terapeutaként próbál neki segíteni, újra közelebb engedi Önt, és segíthet neki eljutni (akár el is kísérni) a megfelel? szakemberhez.

Üdvözlettel,

Kovács Réka