18 éves lány vagyok, és az egyik fiú osztálytársamról lenne szó, akivel mellesleg jóban vagyunk, szoktunk beszélgetni. Körülbelül két hete, amikor beszélgettünk, együtt ebédeltünk az iskolában, dicsérte az alakom, meg bókolt, amit általában szokott is (de amúgy minden lánynak szokott), akkor valami megváltozott. Azóta állandóan rá gondolok, annak ellenére, hogy igazából nem is jön be, külsőre semmiképpen sem, de belsőleg is sokkal több az idegesítő tulajdonsága, például mindenbe beleszól, hiperaktív, túlbuzgó és sokszor okoskodik, sokszor nem figyel másra és ráerőlteti az akaratát másokra. De amúgy aranyos, kedves, jó fej és azért vannak olyan helyzetek, mikor el lehet vele normálisan beszélgetni. Azóta pedig, ha meglátom, összeugrik a gyomrom, ezt viszont nem tapasztaltam korábban vele kapcsolatban. Nem tudom, most mit is érzek... én gondoltam arra, hogy csak a bókok miatt pillanatnyilag éreztem azt, tévesen, hogy tetszik nekem... de így két hét után már nem vagyok ebben biztos.

Kedves 18 éves Lány!

Az az időszak, amiben most van, az önállóság és a pártalálás időszaka. Ebben az életkorban a fiatalok nagyon vágynak a visszajelzésekre, főleg kortársaktól, és nyilván a női szerepek megerősítésében az ellenkező nemtől. Érthető, sőt, jogos, hogy valami megváltozott attól, hogy pozitív visszajelzést kapott. Persze érdemes mérlegelni, hogy ez pusztán csak a kedvesség miatt van-e, és valójában szeret-e vele együtt lenni, szeretne-e örömet okozni a másiknak. Főleg negatív dolgokat írt a fiúról, mégis olyan valakiről, akivel jóban van, aranyos, kedves. Még akár vonzalom is lehet az idegesítő viselkedés és rossz tulajdonságok mellett. Ha megmarad ez az érdeklődés felé, ez az izgalom a jelenlétében, akkor figyelje, hogy változott-e a srác hozzáállása, és arra reagáljon, a jelenben keresse, hogy milyen együtt, és aztán úgyis alakulni fog, hiszen ehhez ketten kellenek majd. De a szerelem, vonzódás nem feltétlenül a zsánerek és előre elképzelt jellemvonások mentén alakul. Így érdemes figyelni: saját magát és a kapcsolatot is, és nem kizárni a lehetőséget.

Üdvözlettel

Standovár Sára