Hajmereszt? dolgokat csinál

Lányomról lenne szó. Most töltötte be a 12. évét.  Kit?n? tanuló, sikeres focista. Szép lány, minden fiú fut utána. Formás, n?ies. 165 cm, 50 kg.  Mégis olyan hajmereszt? dolgokat csinál, hogy megrémülök t?le. Kétszer kaptam rajta azon, hogy saját magának levelet ír. Volt egy fiú, akibe szerelmes volt, levelet írt magának t?le. Most állítólag csúszdázott egy fiúval a strandon, de mi nem láttuk, hogy valóban lett volna valaki, majd létrehozott egy Facebook-profilt egy fiúnévvel és magának leveleket írt. Többször lódításon kapom, és szerintem az iskolában is talál ki ilyen
történeteket. Miért van ez?  Komolyan kell venni?  Egyébként van egy ötéves öccse, akit kiskora óta nem szeret és csúnyán bánik vele.

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

Kedves aggódó Szül?!

Persze, hogy érdemes komolyan venni – de mit is?! Szerintem leginkább a bels? folyamatokat, amik ebben a helyes kiskamasz lányban mennek végbe. Nem kell megijedni t?lük, de végig lehet gondolni, hogy mi minden zajlik most ?benne? Mik a nehézségei, mi minden okoz neki örömet, mit?l fél, mire vágyik? Önnek, feln?ttként ez már könnyebb lehet, hiszen végigment hasonlón: emlékezzen vissza, milyen volt tizen-egynéhány évesnek lenni? Olyan más tud lenni belülr?l egy ekkora… gyerek…? fiatal…?, mint amit a külseje mutat! Sokszor a látvány hajmereszt?, a lélek meg rendben van – máskor egy szép, formás, n?ies testben egy félénk, kétségek közt verg?d?, küzdelmes útkeresésben lév? kisgyermek bújik meg. Aki már kacsintgat a feln?tt-lét felé, szerelemre vágyik, de eszközeit még nem találta meg, nem munkálta ki arra, hogy ehhez partnert is találjon, kapcsolatot teremtsen. Van, aki ebben az életkorban már igen éretten képes kapcsolódni, és már „jár valakivel”, van, aki még inkább a copfhúzogatásnál és lábrugdosásnál tart, ami a tetszésnyilvánítást illeti… és mindkett? elfogadható! A fantázia, az intenzív képzeleti m?ködés nagyon fontos tere az érzelmi életnek, az identitás kimunkálásának is. Ebbe b?ven belefér az, ha egy királylány teremt magának egy pont olyan királyfit, akire vágyik. (Hát nem a saját képzelet, vágyak teremt?, valóságot formáló erejében próbálunk feln?ttként is hinni?). Ez egyfajta gyakorlásként is felfogható: elképzelem, mi mindenre vágyom a fiúban, így majd jobban fogok tudni választani, ha eljön az ideje!

Másrészt: a kiszínezett történetek mesélésével egy kicsit a környezetét is teszteli: mások vajon hogyan csinálják? Hogyan lehet mások tetszését, elismerését kivívni? Aztán a társas közeg reagál: díjazza például a szórakoztatást, érdekességet, lelkesedést, elutasítja a túl széls?séges hazudozást: így fejl?dik az ember! Amíg az iskolai és sportteljesítmény ennyire hibátlan, amíg barátok veszik ?t körül – aggodalomra semmi ok, mert láthatóan nem a saját képzeletének foglya.

Kívánok sok örömteli, bens?séges együttlétet ezzel a csodás kicsi lánnyal, aki maholnap nagylány lesz; sok boldog rácsodálkozást a kibontakozására. 

Üdvözlettel

Simon Sarolta