Hány éves korban érti meg, miért válnak a szülei?

Hosszú ideje tartó kapcsolatom van egy n?vel, nagyon szeretem és úgy érzem, vele boldogan élhetnék. Viszont van egy 4 éves gyermekem, és együtt élek az édesanyjával a gyerek miatt. Közöttünk rég nincs olyan viszony, mint egy normális párnál. Mindketten tudjuk, hogy ez nekünk már nem megy. Már semmi esély arra, hogy újra boldogok lehetnénk, egyik?nk sem akarja. A gyermekem nagyon apás, velem alszik, éppen ezért félek megtenni a lépést.  Képtelen lennék elhagyni, amíg úgy érzem, nem képes megérteni, hogy a szülei nem voltak együtt boldogok és apa azért költözött el. Nem szeretném, hogy a gyerekem szenvedjen. Nekem sem jó így élni, boldogtalan vagyok otthon, egyedül a gyerek miatt vagyok még ott. A gyermekem édesanyjának sem jó, tudja, hogy van valakim, és hogy nem szeretem ?t és nem szeretnék vele élni. Ezenkívül a barátn?mnek is nagyon nehéz, mert csak vár rám türelmesen, miközben így sokat szenved. Nem tudom mit mondhatnék neki, mikor tudom ezt a lépést megtenni.
Ön szerint hány évesnek kell lennie ahhoz egy gyereknek, hogy már megérthesse, miért történik ez, miért válnak külön a szülei? És hogyan kellene ezt megértetni vele? Vagy ha most lépném ezt meg, egy 4 éves gyerek hogyan reagálna erre? Mit értene/érezne ebb?l?
Köszönettel: Natasa

Kedves Natasa!

Ön apaként két kapcsolat között örl?dik, egyik a gyermekéhez köti, másik pedig a barátn?jéhez. E két kapcsolódási forma nem kellene egymással rivalizáljon, egymással akár összeegyeztethet? is lehetne. Mivel a gyermek édesanyjához f?z?d? kapcsolat már a múlté, nyilván az ideális az a berendezkedés volna, melyben Ön egyszerre tudna teljes érték? apa lenni és együtt élni szerelmével. Két kérdést lenne érdemes végiggondolni tehát:

1. Megvalósítható-e jelenlegi párkapcsolatában az az akár nem-szerelmi kapcsolatként definiálható szül?i társviszony, melyben harmonikusan képesek felnevelni a közös gyereket? Az Ön által vázolt helyzetben nehezen elképzelhet?, hogy ne hassa át a mindennapokat rengeteg feln?tt sérelem, frusztráció. Ezt a gyerekek nyílt konfliktusok nélkül is leveszik, és mélyen beivódik a normálisként kódolt kapcsolati mintájukba. Tartósan ilyen légkörben nem tanácsos gyereket nevelni.
2. Megvalósítható-e egy esetleges különköltözést követ?en a továbbra is teljes érték? apa-gyerek kapcsolat? Ez nyilván függ az együtt töltött id?t?l is, de hiba lenne azt gondolni, hogy csak 7/24-ben lehet jó szül? az ember. Ha különösebb feszültség nélkül sikerül kialakítani olyan rendszert, ahol a gyerek relatíve sok tartalmas id?t tölt mindkét szül?jével, akkor feltehet?en nem sérül a szül?-gyerek kapcsolat.

Meglátásom szerint ha a fenti két pontot sikerül érdemben végigbeszélnie jelenlegi párjával, és ezekkel kapcsolatban sikerül konszenzusra jutni, akkor azzal már nagy lépést tettek a gyerek jólléért. A kicsi szempontjából ehhez képest másodlagos, hogy párkapcsolatilag hogyan alakul a sorsuk – a lényeg, hogy Önök szül?ként közös döntést tudjanak hozni hármójuk jöv?jér?l, s azt egységesen képviseljék felé.

Sok sikert a következ? id?szakhoz!

Üdvözlettel – Kiss Kinga