A haragom felülírja a szeretetet

22 éves vagyok, van egy 5 hónapos kisfiam, és egy férjem, akivel több mint 3 éve alkotunk egy párt. A gondok most, nem sokkal a kicsi születés után kezd?dtek. Igazából indokolatlanul "féltékeny" vagyok a múltjára. Tudni kell róla, nem egy "matyóhímzés", rajtam kívül 14 különböz? n?t sorolhat fel - mindezt 23 év alatt.
A problémák ott kezd?dtek, hogy mikor kiderült, kik az exei, én mindig kérdeztem, és ? válaszolt. Már ott tartunk, hogy mindent tudok, mit-kivel-hogyan, ebbe beletartoznak a hálószobai dolgok is. Sajnos már ott tartunk, hogy ezekért a múltbeli dolgokért sokszor én rá sem bírok
nézni. Megmagyarázhatatlan haragot, és mellette fájdalmat érzek. Korábban sosem érdekeltek vagy zavartak az ilyen dolgok, mostanra oda jutottam, hogy 58 kilóra lefogytam és aludni sem tudok. Szomorúságot és csalódottságot érzek, több lányt is titkolt el?ttem, s?t hazudott is
róluk. Azt állította, nem is ismerte ?ket személyesen és egyebek. Megbántva érzem magam és szomorúnak olyan dolgok miatt, amikre sem befolyásom, sem közöm nincsen. Akkor még csak nem is ismertük egymást. Kérem, adjon tanácsot, mit tehetnék másképp, hogy tudnám ezeket az információkat kiverni a fejemb?l és végre normális életet élni újra. Sajnos magamon is érzem azt, hogy sokszor inkább távol lennék t?le, mint hogy vele kelljen élnem. A haragom felülírja a szeretetet. Nem tudom irányítani az érzéseim és gondolataim, ami fájó, hiszem a kisfiammal kellene tör?dnöm.
Még annyit, hogy a vita hevében ugyan, de sok sért? dolgot vágott már a fejemhez a férjem, ami utána ugyanúgy a fejemben ragad: melyik lány mit hogyan csinált jobban az ágyban, vagy mennyivel volt ilyenebb vagy olyanabb. Úgy érzem, nem tudok továbblépni, a házasságunk a végét járja emiatt. Az önbizalmamnak nyoma sincsen, úgy érzem, nem vagyok elég neki - és már nem is szeretnék neki megfelelni. Szinte már dacból sem akarnék vele lenni. Tudni kell, hogy az én múltam igencsak szegényes az övéhez képest, sosem voltam csapodár típus. Ön szerint ezen mennyiben tudna segíteni egy orvos, hogyan tudná ezeket "elfelejtetni" és persze, hogyan tudnék ugyanúgy ezek után ránézni?

Kedves Kérdez?!

A szülés után a kismamák életében és testében nagy változás megy végbe, szexuális igényeik megváltoznak, id?legesen csökkenhetnek. Párjuk – a terhesség végével – várja már az id?t, amikor visszatérhet a „normális” (korábbi) szexuális életük, de nem ugyanazt a n?t találják, aki a terhesség el?tt volt. Sok az elutasítás, rejtetten vagy nyíltan, érzik, hogy párjuk nem kívánja annyira a szexet, mint korábban, sok esetben még a dédelgetést, érintést sem. A távolság egyre n?het, ha nincs belátásuk erre a folyamatra, és - részben – emiatt kerülhetnek el? a korábbi kapcsolatok, élmények mindkett?jükben. Az esetek nagy részében ez a válság megoldódik, ha türelemmel és megértéssel viselik mindketten, de ki is élez?dhet, ha elakadnak valahol. Az Önök esetében talán err?l van szó. Nem értik meg a másik kívánságait, vágyait, nem veszik figyelembe a változásokat.

Érzésem szerint ez nem feltétlenül orvosi kérdés, ha 5 hónap elteltével Ön még nem kívánja a szexet, akkor lehet esetleg valamilyen n?gyógyászati ok is, bár nem valószín?. Önbizalmának csökkenése származhat onnan, hogy párja csalódott, nem ezt várta. Javaslom, hogy keressenek párterápiás lehet?séget, ahol nyíltan beszélhetnek nehézségeikr?l, és közösen kereshetnek megoldást. Nagyon sok pszichológus online is vállal terápiákat. Szakembert a MIPSZI oldalain is találhat.

üdvözlettel

bárdos kata