29 éves nő vagyok, problémám sokrétű és összetett. Párommal élek közös lakásunkban, 3 éve. A munkám más városba köt azóta is. A szüleimmel nem olyan jó most a viszonyom. Ők elvárnák, hogy többször menjek és keressem őket, főleg mióta 1 éve apának volt műtéte, de meggyógyult.  Én nem igénylem a találkozást azóta sem, a 32 éves nővérem kapcsolataival sincsenek kibékülve, mert mostanában nem tud dönteni abban, hogy milyen férfi illene az életébe. Nem támogatják, hanem bántják emiatt őt. Nekem tartós a kapcsolatom, bár sokszor azt érzem, bàrcsak egyedül lakhatnék, szabadon. A lényeg, hogy úgy érzem, még az én kapcsolatomra is ránehezednek a súlyok emiatt is, az állandó kérdésekkel, pl gyerek, házasság stb. De ez csak frusztrál, szorongat. Ráadásul, másoddiplomàba kezdtem, de nem vonzódom ahhoz a hivatáshoz, és nem biztos, hogy dolgoznék benne, és már az állandó stressz miatt is abbahagynám... vizsgák, szigorlatok stb. Azon gondolkodom, hogy passziválok, hátha rájövök, mit akarok. Ön mit javasolna? Nagy a káosz vagy van kiút?

Kedves Zsófia!

Valóban, azt látom, hogy az élete hangsúlyos területein elakadások, szorongások akadályozzák. A munka, a párkapcsolat és a család területén is nagy terhek rakódtak Önre, ami azért is nehéz, mert így nincs, vagy nagyon kevés olyan erőforrás van, amiből lehet töltekezni a nehezebb helyzetekre. Így első kérdésként felmerült bennem, hogy van-e, vagy elképzelhető-e olyan terület - akár hobbi, akár barátok - ahol le tud tenni ezekből a terhekből.

A második szempont a családdal való kapcsolat. Nagyon nehéz, amikor felnőttként ilyen mértékben próbálják az életet irányítani, hiszen már önálló elképzelések vannak arról, hogy mi a helyes, hogy mit szeretnénk az élettől. Óriási dilemma és számos ambivalens érzés forrása ennek a kezelése: bűntudat, düh, szeretet, lojalitás, és még számos érzés küzd ilyenkor egymással bennünk. Az egyik legnagyobb feladat fiatal felnőttként egy új, más típusú egyensúlyt kialakítani a szülőkkel, ahol anélkül védhetem meg az álláspontomat, hogy félnem kellene a reakcióktól.

Harmadik, és talán legfontosabb szempont azonban a fentiek hátterében álló elakadás. Mintha nem találná a helyét sem a magánéletben, sem a hivatásában. Gyakran ezek a több életterületet magukba foglaló problémák a személyiség mélyebb régióiban történő elakadásokra utalnak, amikkel kapcsolatban nincsenek receptek. Nem biztos, ha passziváltatja a félévet, akkor “rájön a megoldásra”. Idő biztosan kell feloldani a problémákat, de az idő egy lehetőség, ami alatt megtörténhetnek dolgok, de nem feltétlenül fognak. Javaslom, hogy keressen fel szakembert, pszichológust, aki segít továbblendülni az életében.

Sok sikert kívánok,

Kovács Réka