Hetenként másba leszek szerelmes

18 éves vagyok és van barátom, jöv? hónapban lesz 2 éve. 3 hete olyanom van, hogy eszembe jutott valaki, akibe régen szerelmes voltam, és hirtelen jött egy érzés és fájt és az lettem belé megint egy hétig, aztán eszembe jutott más, aki régen osztálytársam volt és akkor is jött egy érzés, és egy hétig ugyanúgy volt, fájt meg azt éreztem, hogy szerelmes vagyok belé. Aztán megláttam valakit, akit régóta ismerek, sose úgy néztem rá, és féltem, hogy  most meg bele leszek szerelmes, és jött egy érzés és most azóta több mint egy hete abba vagyok, pedig nem akarok az lenni belé, olyan rossz, emiatt alig alszom és fáj, rossz napom van mindig. Miért van ez, nem értem, soha nem volt velem ilyen, mi történt velem???

Kedves 18 éves lány!

Két év egy párkapcsolatban már nagy id?nek számít: sok-sok érzelmi, kapcsolati és bizony fiziológiai változás is lezajlik ennyi id? alatt. Nagy általánosságban elmondható, hogy ennyi id? kell ahhoz, hogy a kezdeti "rózsaszín köd" elkezdjen feloszlani, és a lángoló szerelem átalakuljon valami mássá... aztán ez már nagyon sok mindenen múlik, hogy mivé is alakul. Az els? két évben a mindent elsöpr? érzelmek, a szinte teljes összeolvadás jellemz?, a "kémia" uralkodik férfi és n? között, az észérvek, racionális megfontolások (pláne, ha mástól jönnek) nemigen nyomnak a latban. És ez így is van rendjén: ez a hihetetlen érzelmi intenzitás tud olyan er?s alapot teremteni két ember kapcsolatában, amit?l az jobb eséllyel kibírja a kés?bbi évek megpróbáltatásait is.

El?ször tehát a szenvedélyé a f?szerep, ennek táptalaján tud kiépülni, meger?södni az intimitás. Majd a párkapcsolat harmadik alappillére következik: az elkötelez?dés. Sok esetben ez utóbbi nagy kihívást jelent a párok számára - pedig e három (egyénre szabott!) egyensúlya elengedhetetlen ahhoz, hogy tartós, boldog párkapcsolat jöjjön létre.

A másik fontos vezérfonalunk a Te esetedben: az életkorod. Lehet, hogy utálod már, ha tanácsot kérsz valakit?l ebben (vagy más) témában, és az illet? felkiált: "de hisz te még olyan fiatal vagy!"... érdemes meghallgatnod, hogy mi követi ezt a mondatot. Azért számít a korod, mert még sok minden alakulóban van benned, körülötted. Abban, ahogy magadat, a többieket, a világot látod. Persze lehetsz Te nagyon is érett gondolkodású, mély érzés? fiatal ember - de önmagad és a kapcsolatok megtapasztalására annyi id?d volt eddig, amennyi. Ez is lehet, hogy els?re elcsépelten hangzik, de gondold meg: ma nehéz a dolga annak, aki párválasztásra adja a fejét! A választék gyakorlatilag végtelen, ember legyen a talpán, aki ebben eligazodik... pontosan a küls? lehet?ségek ekkora gazdagsága teszi egyre fontosabbá és elkerülhetetlenné, hogy egy bels? mérce, értékrend alapján válasszunk, döntsünk, kötelez?djünk el valami - és valaki mellett. A saját értékrend kialakítsához, megérleléséhez pedig sok-sok saját élményre, tapasztalásra van szükség. Ezt nem lehet megspórolni! 16 éves voltál, amikor összejöttetek a pároddal. Gondolj bele, mennyi minden történt azóta! Mi mindent láttál, éltél át - vele együtt, de t?le függetlenül is. Vajon hol tart most ki-ki a saját személyiségfejl?désében? Tudtok-e egymás mellett haladni, vagy lassan elágazik az utatok...? Ezt rajtatok kett?tökön kívül más sokkal nehezebben mondja meg. Érdemes tehát egymással beszélgetni. Ha megvan, vagy megteremthet? ehhez a bens?séges légkör, az már egy "jó pont" a kapcsolat mellett, máris egy érv, ami "visszacsalhat" téged az ábrándokból. Ha pedig valami tényleg hiányzik, lehet, hogy nem csak neked, akkor err?l érdemes beszélni. Kívánok saját magad és egymás felfedezéséhez sok er?t, kitartást, örömet!

Simon Sarolta