Hiperérzékeny vagyok?

Már egy ideje arra keresem a választ, hogy hiperérzékeny vagyok-e? Jelenleg 16 éves vagyok, de kicsi korom óta érzékenynek számítok. Sokszor nem tudom kifejezni magam, nem tudom megmondani, mit szeretnék. Mértéktelenül sokat sírok. Akkor is, ha boldog, fáradt vagy mérges vagyok, de akkor is, ha kiabálnak vagy túl agresszívan beszélnek velem. Az emberekkel nagyon empatikus vagyok, mindig segíteni szeretnék nekik. Segíteni megoldani a problémájukat, és ebben az sem gátol, ha az én problémáim szorulnak háttérbe. Nincsen megfelel? önbizalmam, nem szeretem, ha túlontúl dicsérnek, és a nyilvános beszédt?l is félek. Valóban hiperérzékeny lennék? Szeretnék változtatni, lelkileg meger?södni, de nem tudom, hogyan kezdjek neki. Köszönettel, Hiperlány

Kedves Hiperlány!

A szó szakmai értelmében érzékenynek t?nik, ami viszont mást jelent, mint a hétköznapi nyelvben. A leírás alapján inkább negatívnak éli meg, hogy érzékeny lenne. Szakmailag szerintem az érzékenység egy pozitív tulajdonság, mely arra utal, hogy képes a mély érzések észrevételére akár másokban is, akár magában is. Empatikus, és tud másokhoz kapcsolódni, kapcsolatot teremteni. Ezek olyan dolgok, amik sokkal nehezebben, vagy csak bizonyos mértékig fejleszthet?k azokban, akikben nincs meg ez a fajta "hatodik érzék".

Három területen látom, hogy fejl?dhetne, er?södhetne els? körben. A lépések talán majd a saját maga által felállított fontossági sorrendb?l tudnak kialakulni. 

Az els? nagyon fontos tényez?, hogy - bár felismeri saját érzéseit, de - nem tudja kifejezni azokat. Pontosabban a sírással fejezi ki az érzéseket, de nincsen differenciálva, megkülönböztetve. Mindenféle érzése így jelenik meg. Ha különböz? érzéseket különböz? módon tudna kifejezni, akkor könnyebben meg is értenék, hogy mi a problémája. Talán jobban fel is merné vállalni a saját nehézségeit is, és nem kerülnének a háttérbe. 

A másik fontos lépés az önbizalma lenne. Ez sokaknál, f?leg ebben az életkorban megrendül. Lehet dolgozni azon, hogyan tudja észrevenni saját er?sségeit, értéket. Ha kell, írja le, és olvassa minden nap, hogy ne felejt?djön el. Bár hallgatni nehéz, mégis próbálja megjegyezni, és a valóságát megízlelni, hogy mi és mennyi tényleg elfogadható azokból. És ha elhiszi, hogy értékes, talán a saját problémáit is jobban elmondja. Hisz az értékes emberek megérdemlik, hogy meg legyen oldva a bajuk.

A harmadik tényez? egyfajta önvédelem vagy távolságtartás. Az érzékenység itt mehet át túlérzékenységbe: ha nem válogat, hogy kinek nyílik meg érzelmileg, és minden ember nehézségét, problémáját a vállára veszi, akkor nagyon hamar kifáradhat érzelmileg, ami akár lelki megbetegedéshez is vezethet. Márpedig ennyit senki nem ér, hogy önmagát tönkretegye.

Gondolja végig, hogy melyik része a legfontosabb, hogyan tudna elindulni, és bátran válasszon segítséget maga mellé, aki vállal a terheib?l, aki jó útitárs lehet az önismeretben és a személyisége fejl?désében.

Üdvözlettel

Standovár Sára