Hiszti és testvérféltékenység

Van egy 2 éves és egy 3 hónapos kisfiam. A nagyobbik fiam eddig is rettenetesen hisztis volt, de a terhességem utolsó 2 hetétöl kezdve szinte már elviselhetetlen. Veszélyeztetett terhes voltam, így nem emelhettem fel, persze így is sokat játszottunk, de inkabb az apukája felé húzott akkor. Azóta viszont csak apával akar lenni. Ha elt?nik egy pillanatra a szeme el?l apa, akkor hatalmas ordításba kezd és kétségbeesetten szólongatja, hogy apa. Senki nem tudja megnyugtatni. Éjszaka is eddig átaludta az éjszakát egyedül, most már csak apával alszik. A kistesó érkezését el?ször nagy örömmel fogadta, de most már nagyon féltékeny. Sajnos a kicsi fiam nagyon refluxos, így gyakran sír és sokat van kézben. Ilyenkor ugye szeretne ? is feljönni, de nem mindig tudom felvenni. Ilyenkor sír és csapkod mindent. Gyakran csíp vagy karmol is. Illetve mindenért hisztizik, ha öltözünk, ha kimegyünk, ha bejövünk, mindenért. Sajnos az apukával sokszor veszekszünk emiatt, hogy ilyen hisztis a gyerek. Hogyan tudnék kicsit segíteni a kisfiamnak, hogy nyugodtabb legyen? Illetve amit elfelejtettem, hogy mindenkit?l fél. És ha elveszik a játékát, pl. más gyerekek, nem veszi vissza, hanem akkor is jön a hiszti.

Kedves Evi!

Kisfiánál a hagyományos dackorszak hisztije van f?szerezve a testvérféltékenység miatti feszültséggel. Azt gondolom,  a testvére születése körüli id?szakban teljesen normális, hogy a saját szintjén kifejezi, ha valami nem tetszik neki. A születés el?tt-után pár hónap arról szól, hogy az új helyzetre készül, az új helyzetet szokja. Jelen esetben azt, hogy eddig ? volt a központban, megkapta, amit szeretett volna, teljesen figyelni tudtak rá, ami most nincs meg. Ez csalódottságot, dühöt szül, amit egy 2-3 éves gyerek a hisztivel tud kifejezni. Az, hogy Önt elutasítja ebben a helyzetben, teljesen érthet?: dühös, hogy a kistestvérre figyel, már magzati korában a veszélyeztetettség miatt f?leg, így ellöki Önt. Persze ez ideiglenes, hiszen a fájdalma pont az, hogy nem tud vele lenni annyit már. Ebben az átmeneti id?szakban nem érdemes ellene menni a vágyának: ha apával akar lenni, az szuper, f?leg hogy az utánzás id?szakába, a férfi szerepek tanulása felé halad éppen a személyiségfejl?désében. Amit tenni tudnak, az az, ha megértik, hogy aktuálisan megjelen? hisztije mir?l szó, és azt kifejezik, átfogalmazzák az ? nevében: például: “megértem, hogy ilyen dühös vagy, hogy nem lehetek most veled, és sajnos nem tudlak felemelni.”

Emellett amikor lehet?ség van rá, akkor érdemes - akár túlzóan is ebben az id?szakban - megélni vele, amire vágyik. Amíg a kicsi alszik, addig az igényeit követni, meghallgatni, stb. Ha megoldható, töltsenek kettesben id?t, akár egy fürdetésnyit. F?leg, ha ennek rendszeressége van, és számíthat rá, akkor könnyebb elviselni azt az id?szakot,  amikor neki kell alkalmakodnia.

A féltékenység jelenléte természetes m?ködés. Érdemes kihangsúlyozni azt, amikor éppen kedves, el?zékeny, árdekl?d? vele, és nem túlreagálni, túlbüntetni, amikor épp ellenséges. A testi épségére vigyázzanak, de minden más próbálkozást csínynek érdmes felfogni, ahol elhangzik, hogy mit lehet tenni helyette (“ne üsd, hanem simogasd”), illetve negadni a lehet?séget, hogy haragudjon, vagy kerülje ?t. Ez egy folyamat, mire megtalálja a helyét újra a családban, immáron a testvérét is belekalkulálva. Elképzelhet?, hogy a kortársakkal szembeni m?ködése is erre utal. Nem tudja, hogy a megváltozott helzetben mit szabad és mit nem. Helyette beszélve példát mutathatnak benne: “nem hisztizni kell, hanem visszakérni”, és a kisgyerekhez odamenve ebben példát is tud mutatni.

Ha megéli, hogy továbbra is fontos helye van a családban, Önhöz közel, akkor kevésbé kell széls?séges reakciót produkálnia, hogy komolyan vegyék, és talán könnyebben belemegy alkukba. A dackorszak még az elkövetkezend? év-évek f? történése, így az ellenállások jelenléte továbbra is várható. Mégis úgy gondolom, hogy hónapokon belül enyhülés várható, ahogy kialakul a “házirend” az új családi felállásban.

Üdvözlettel

Standovár Sára