Hisztis, önfej?, dacos

Lányom n?gy ?s f?l ?ves. Másfél éve született testvére, egy éve diagnosztizáltak nála tejfehérje-allergiát, illetve egyéb por-,atka- stb. allergiát. 11 hónapja új óvodai csoportba, új óvón?khöz került. Ugyanezen id?ben kb. fél éven át dolgoztam a gyerekek mellett, ami igen stresszes id?szak volt számomra. Ezen változásokra látszólag nagyon jól reagált, nem viseltčk meg. Mindig visszahúzódó volt,de most már ismer?söknek sem köszön, nem néz rájuk, ha beszélnek hozzá, sokszor zavarban van, szeme könnyezik, kutyáktól, macskáktól, bogaraktól fóbiája van, sikítva menekül. Jó néhány kényszeres tevékenysége van, pl. étkezés közben az asztalon nem mindegy, hogy mi hol és hogyan helyezkedik el. Nagyon hisztis, önfej?, dacos, leginkább otthon, oviban nem. Mindezek miatt igen sokat vitázom vele. Mitév? legyek? Vigyem pszichológushoz? Ott is biztos nehezen nyílna meg.

Kedves Szül?!

Azt mondhatjuk, hogy jól összejöttek a dolgok ennek a kisgyereknek – van mit feldolgozni, a helyére tenni, elfogadni, megszokni… én szinte biztos vagyok benne, hogy mégiscsak erre a sok változásra reagál az Ön számára aggasztó tünetekkel! Emellett bizonyára sok más, jelentéktelennek t?n? körülményre, eseményre, illetve ezek olyan összefüggéseire, ami a feln?ttek számára nem, vagy másképp fontos. Szóval: kétéves múlt – az éntudat kialakulásának, meger?södésének legintenzívebb id?szakában –, amikor kiderült számára: nem ? az „egyetlen” tárgya szülei szeretetének, rajongásának, hanem érkezik egy trónfosztó. Majd, éppen hogy egyáltalán megszokta az óvodai létet, teljesen új közösségben kellett megtalálni a helyét. Az allergiás tünetekr?l is általában feltételezhet?, hogy van lelki hátterük, ennek érdemes utánaolvasnia, mert úgy t?nik, gyermeke érzékeny arra, hogy lelki problémáit testi szinten fejezze ki, jelenítse meg. (Van-e ennek az Önök családjában el?zménye?)

A gyermekkori fóbia, kényszeres tünetek viszonylag gyakori és könnyen múló jelenségek, melyek er?s szorongást, ebb?l adódó elakadást mutatnak – tehát nincsen szó nagyon kóros folyamatról, de odafigyelni nagyonis fontos. Mit jelez vajon dacos viselkedésével Önnek a kislánya? Mit szeretne valójában? Több (csak neki szánt) figyelmet, együtt töltött id?t, közös játékot, szeretetkifejezést? A gyermekközösségben jól m?ködik, ez igazán jó jel!

Érdemes gyermekpszichológussal akár csak pár alkalommal konzultálnia személyesen. Lehet, hogy a kislánya ott is nehezen nyílna meg, de ha ezen túllendülve mégis sikerülne egy bizalomteli kapcsolatot kialakítaniuk a szakemberrel, az sokat segíthetne a kettejük viszonyának rendezésében is.

Üdvözlettel

Simon Sarolta