Hisztizik, ha valami nem sikerül

Kilencéves múlt a kisfiam, harmadikos. Jó fej? gyermek, gazdag szókinccsel, humorral, kicsit sért?dékeny, önfej?, kicsit okoskodó, néha elszalad vele a ló. Rengeteg mindent szeretne csinálni, hegedül, sakkozik, edzésre jár, önként jelentkezik a suliban mindenféle versenyre...és szerintem ez sok. A tanítónénik szerint figyelmetlen, pontosabban sosem tudja, éppen hol tartanak, mib?l írnak, rengeteget kérdez, zavarja a többit, dúdolgat és ha nem mást, akkor magát szórakoztatja. De ez az, ami kevésbé zavar, mert az eredményei jók. Amivel nem tudok mit kezdeni, az a gyakorlás közbeni türelmetlenség, hiszti. Visít, ha nem megy (egyszerre és els?re sosem megy, mit?l is menne...), sír, kiabál. Nem kényszerítem gyakorolni, szeret zenélni, mégis mindig ide lyukadunk ki. Mikor már ismer?s/elsajátított dolgokat játszik, persze jóval kisebb, vagy nincs hiszti. Hogy lehet ezen túljutni?

Kedves Angel!

Ha jól értem, fia saját maga választotta különóráit, és Ön szerint túlvállalta magát. Ha már így alakult, véleményem szerint hagyja, hadd intézze saját maga az azokra való felkészülést. Ha az iskolai el?menetele rendben van, és szemlátomást jól teljesít szétszórtsága ellenére, ráadásul a tanítónénik esetleges neheztelését is különösebb gond nélkül viseli, akkor feltételezhet?, hogy meglehet?sen érett autonómiával képes megküzdeni a teljesítményhelyzetekkel. Miért ne tapasztalhatná meg, hogy a különórákra való készülés esetleg más típusú munkavégzést igényel? A jó képesség? gyerekek az alsó tagozatot sokszor különösebb tanulás nélkül is remekül teljesítik, könnyen lehet, hogy a heged? gyakorlása az els? olyan helyzet, melyben fia megéli, hogy a siker plusz er?feszítést igényel.

Visítását, kiabálását a heged?tanulás mellékzajának tekinteném, nagy vonalakban támogatnám er?feszítéseit és büszke lennék rá, de a mindennapos vegzatúrába nem állnék be, különben elvész a helyzetb?l a bels? motiváció.

Üdvözlettel – Kiss Kinga