17 éves lány vagyok, anyukámmal nagyon megromlott a kapcsolatunk. Sokszor összeveszünk és kiabálunk egymással. Éppen a kamaszkoromat élem, tudom, hogy nehéz velem, és próbálok mindig az ? kedvében járni, de néha nekem is elegem van. És ahhoz képest, hogy kamaszodom, nem is csinálok olyan nagy ”b?nöket”, mint a kortársaim. Eddig két barátom volt, és azok se csak egyfajta 'futó kalandok' voltak, mert az els? barátommal 15 évesen jöttem össze és másfél év után szakítottunk, megromlott a kapcsolatunk. A második fiúval még mindig együtt vagyok, tegnap volt 5 hónapja. Bocsánat, ha összevissza írogatom a dolgokat, de ideges vagyok. Mit csináljak, hogy jobb legyen a kapcsolatom az anyukámmal?
És lenne még egy kérdésem.
Az els? barátommal, akivel másfél évig voltam együtt, lefeküdtem, 16 éves voltam és 10,5 hónapja jártunk. De szakítás után kimutatta, hogy valójában milyen is. És nagyon megbántam, hogy vele vesztettem el… Hogyan tudnám kicsit ''túltenni magam '' rajta??
A harmadik kérdésem pedig, hogy anyukámnak hogy mondjam el, hogy már nem vagyok sz?z?? Ott szeretnék aludni a barátomnál, de ? err?l hallani sem akar. Pedig nem azért akarok nála aludni, hogy szeretkezzek vele, mert nem 5 hónap után akarok vele lefeküdni, hanem azért, hogy érezzem, hogy hozzábújjak, hogy reggel arra keljek, hogy ? ébresztget. Csak vele akarok lenni, de anya ezt nem érti meg. És azon gondolkodtam, hogyha elmondom, hogy már nem vagyok sz?z, akkor talán jobban engedne – viszont ha fordítva történik, akkor meg el is tilthat a barátomtól, azt pedig nem szeretném.
Kérem segítsen, mit csináljak.?? El?re is köszönöm válaszát: Berni
Kedves Berni!
Az anyukája valószín?leg attól a rossz érzést?l akarja megóvni, amit érez: nem annak adta oda magát els?ként, aki ezt megérdemelte volna. Szerintem a legtöbb szül? így m?ködik – szeretné megóvni a gyermekét attól, hogy hibát kövessen el, hogy csalódjon. De sokszor ez lehetetlen vállalkozás, és nem is mindig helyes, mert szépen fokozatosan a felel?sséget is meg kell érezni a tetteink miatt. De hogy egy anya és lánya viszonylatban hol húzódik ennek a felel?sségnek a határa kamaszkorban, az minden családban más. Önökön múlik.
Azt gondolom, ahogy telik az id?, és lesz egy jól m?köd?, egyre érettebb, feln?ttesebb kapcsolata, akkor el fog múlni a rossz érzése. Mintha ennek a pillanatnak a nagyságát és fontosságát a hozzá f?zött elvárásaink is felnagyítanák. Pedig lehet, hogy ott és akkor, a kíváncsisága, az odaadása és nem utolsósorban a hormonjai hajtották – akkor úgy gondolta, hogy a fiú „megérdemli” és lehet, hogy így is volt. Lehet, hogy csak attól van rossz érzése, hogy közben megharagudott rá. Ha szép volt az az emlék, akkor hagyja meg szépnek, és engedje el az ezen való rágódást!
Szerintem sokkal fontosabb az, hogy tudjon vigyázni magára, hogy védekezzenek. Személy szerint azt gondolom, hogy szeretkezni nem csak az ott alváskor lehet. Máshol és máskor is megtörténhet. Talán ezt lenne fontos tudatosítania az anyukájában, és hogy mondja el, mit?l félti. Megkérdezheti, hogy mit tartana helyesnek, a szüzesség elvesztése hány éves korban történjen? Kezdjenek el végre beszélgetni, és ne csak vitatkozzanak: elmondhatja az anyukája, hogy vele ez hogyan esett meg, miért gondolja fiatalnak hozzá még a lányát. És ami a legfontosabb, meg tud-e bízni Önben, hogy el tudja dönteni, hogy mi a jó, és képes vigyázni magára.
Azt csak így a végére hagytam, hogy értem azt, amire vágyik az ott alvás kapcsán. Csak benne van az a nehézség is, hogy ha két fiatal szerelmes egy ágyba kerül, akkor kicsi a valószín?sége, hogy az érzelmek hevében meg tudnak maradni az ölelésnél és a reggeli ébresztgetésnél.
Üdvözlettel: Majoros Andrea
