Hogy tehetném túl magam a szégyenen és az önutálaton?

Arra lennék kíváncsi, hogy tehetném túl magam a szégyenen, és az önutálaton ezek után. Történt ugyanis, hogy 18 évesen még sz?z voltam, és az egyik parkban ittunk a barátaimmal, amikor megjelent egy férfi, aki nagyon ellenszenves volt, azt akartuk, hogy elmenjen, hagyjon minket tovább szórakozni. Nem ment el, s?t elment a boltba és vett nekünk egy vodkát. Ezután táncoltam
vele, és igazából nem is tudom, miért - talán kíváncsiságból,mert sz?z voltam, de félrehúzódtunk és kielégítettem orálisan. Már közben is borzasztóan éreztem magam, pláne másnap.
Még ma is alig bírok tükörbe nézni emiatt, és elképeszt?en szörnyen érzem magam. Az lenne a kérdésem, hogy lehetne ezt lelkiekben tisztázni magammal, esetleg valahogy túllépnem rajta? Még az is tetézi a dolgot, hogy ezt soha senkinek nem mondtam el és nem tudtam kibeszélni magamból.

Normal
0
false

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

Kedves Kérdez?!

Igazán örülök, hogy elszánta magát, és megosztotta a nyomasztó titkot – és köszönöm, hogy éppen engem tisztelt meg a bizalmával és kérdéseivel. Ez az els?, és igazán bátor lépés afelé, hogy megszabaduljon mindattól a felkavaró, szorongató, fel?rl? érzés-csomagtól, amit idáig cipelt (ki tudja, mióta már)! Ebb?l arra következtetek, hogy eljött az ideje annak, hogy tisztázza – els?sorban és leginkább önmaga el?tt, hogy mit jelent Önnek ez az élmény. Most lett elég er?s ahhoz, hogy szembe tudjon nézni azokkal az érzésekkel, gondolatokkal, amik ehhez az epizódhoz tapadtak akkor és az azóta eltelt id?ben – hogy képes legyen meglátni, megérteni és elfogadni saját magát abban a helyzetben, és most is, akként a személyként, akivé lett. Szívb?l gratulálok!

Nagyon sok minden, ami tulajdonképpen ugyanakkor ennek a „helyretételnek” a tartalmát, menetét dönt?en meghatározhatja, nem derül ki a leveléb?l. Emiatt, és mert ezt a témát valójában egy er?s, megtartó, személyes bizalmi kapcsolat keretein belül javaslom kimerít?bben feldolgozni, csak egy-két általános megfontolásra szorítkozom itt.

Gazdag, rejtélyes, szövevényes lelki életünk alapjai bizony nem is olyan bonyolultak: az egész emberiséggel osztozunk például egy maroknyi, minden kultúrában szinte ugyanolyan formában megjelen? alapérzelmen. Ezek között található például a kíváncsiság és az undor is, ami az Ön történetében is a két meghatározó jelenség. Vagyis: mélyen, igazán és elidegeníthetetlenül emberi. Ugyanakkor a szégyen már egy sokkal összetettebb, kulturális és erkölcsi normák kusza szövevényét magában foglaló érzés, ami a nevelés, felnövekedés során alakul ki bennünk, ahogy bels? késztetéseink összeütköznek a küls? elvárásokkal… ahogy rádöbbenünk: minden cselekedetünk lényünk értékességét, szinte létjogosultságát teszi mérlegre – mások szemében. Így hát aztán már a magunkéban is…

Kívánom Önnek, hogy sikerüljön megtalálni, felépíteni azt a bens?séges kapcsolatot (akár egy szakemberrel), amelynek tükrében megláthatja önmagát, ítélkezést?l mentesen elfogadhatja, és mélyen megszeretheti. Abban bízom, hogy így sikerülni fog az ilyen, és ehhez hasonló múltbéli „kísértetekt?l” megszabadulnia.

Üdvözlettel

Simon Sarolta