Hogyan éli meg a válást?

A lányomék elváltak. A kisebbik lányunokám 11 éves, a nagyobbik 13. A kicsi elköltözött az apjához, júniusban. A régebbi jó kapcsolatom vele szinte teljesen megsz?nt, elutasítja az anyját is (a n?vérét kevésbé). Vagyis mindenkit, aki az anyja oldalán áll. Sajnos a szül?k nem tudnak egymással beszélni, tudom, ez a legnagyobb gond. A lányom nagyon furcsán és elutasítóan viselkedik velem is. Távolságtartó, azt hajtogatja, hogy én mindent másként látok, felnagyítom a problémákat. A 11 éves unokám többnyire kinyomja a telefont, nem  hív vissza vagy leráz. Az apja egy osztálytársa családjába (a lányok jó barátn?k már régebb óta) passzolja le minden alkalommal, amikor pl. elutazik 1-2 napra, vagy otthon van naphosszat nála egyedül. Állítólag így lesz önálló. A lányom már egyre ritkábban hívja, nem is találkoznak, mert
azt vágja a fejéhez, hogy: Nem gondolod, hogy zavarsz? Némi zsarolást is érzek felénk. Pl. elvinném magammal a másik lányomékhoz, jönne is, de neki nem felel meg az indulási id?pont. Azt mondta: Ha szeretnéd, hogy veled menjek, akkor így meg így induljunk. Én ezt most határozottan elutasítottam. Eddig azt érezte/tudta, hogy bármikor nyitva áll el?tte az ajtóm. Most is, de nem tudom és nem is akarom az indulási id?pontot megváltoztatni, a betervezett programomat felrúgni. Mi a teend?? Er?szakkal vissza kéne hozni? Törvényes utat nem akar a lányom, hiszen az úgyis csak jogilag oldaná meg. Vajon túl lesz ezen az egészen el?bb-utóbb? Mindig is imádta, istenítette az apját. Mindennel beoltotta az anyja ellen. Mi szándékosan nem mocskolódunk az apjáról és annak családjáról, viszont így teljesen egyoldalú számára, hogy ki a b?nbak, ki volt a válás oka. Mi a teend??

Kedves Nagymama!

Az unokája szempontjából fontos kérdés nem derült ki számomra, ami befolyásolja a helyzetet. Ugyanis nem derült ki, hogy hogyan került az apukájához. Ha nem az ? döntése, és az édesanya elutasító, akkor intenzíven és nyíltabban megélheti, hogy nem a családba tartozik. A válásnál minden gyerek megéli a lojalitás nehézségét. Még akkor is felmerül, ha a szül?k képesek együtm?ködni, ám egy ilyen konfliktusos helyzetben még intenzívebb lehet. Hiszen a szül?k azt kommunikálják - akár kimondatlanul -, hogy nem szeretheti mindkett?jüket. Pedig valójában erre vágynak: mindkett? szül? szeresse ?ket, és mindkét szül?t szerethessék, miközben mindkett?re haragszanak is. Bármennyire régen vagy mostanában volt a válás, nehéz feldolgozni egy gyereknek (is).

Amit mindenféleképpen érdemes szem el?tt tartani: nem biztos, hogy azt mondja az unokája, amit a szíve mélyén érez, vagy amit esetleg id?sebb korában felfog a helyzetb?l. Bár er?ltetni nem lehet, hogy jól érezzék magukat, vagy hogy ? kezdeményezzen, de az Ön és lánya döntéseib?l hosszú távon lesz?rhet dolgokat. Például hogy annak ellenére keresik, kitartanak mellette, hogy ? elutasító. Biztos vagyok benne, hogy ezt id?vel értékelni fogja. F?leg, ha a szülei válásának valódi történetét is ismerni fogja emellett majd az adott életkorban. Fontos értéket képviselnek azzal, hogy nem ássák alá a képet, amit az unokája az apjáról idealizált, de egyszer szembe kell majd néznie szülei hibáival, rossz döntéseivel. Ez a feln?tté válás id?szaka. Akkor biztosan újra fogja élni a mostani id?szakot is, és észreveszi a kitartást, ha mellette maradnak. ? a gyerek, így Önöknek kell feln?tt, felel?sségteljes módon viselkedni. Sajnos ez nem biztos, hogy azt jelenti, hogy most jó kapcsolatuk tud lenni. Nem er?szakosan, hanem az ? igényeit figyelembe véve kitartóan érdemes próbálkozni. Ez eleve nem az az id?szak, mikor olyan szívesen vannak a kistinik a feln?ttekkel. Inkább csak élni érdemes a lehet?séggel, mikor kicsit nyitnak.

Az id?pont változtatás kérdése is kicsit kapcsolódik ehhez. Természetes, hogy egy el?re eltervezett programot nem rúgnak fel miatta, de mintha ezzel azt is tesztelné, hogy mennyire fontos ?, mennyire akarja, hogy ? is ott legyen. Ha van rá mód, érdemes azért áldozatot hozni érte. A n?vére segítség lehet abban, hogy olyan programot vagy csatornát találjanak, ami most az unokájának megfelel?, ahova szívesen megy vagy amit szívesen csinál. Próbáljanak ebben is kicsit idomulni. Ha ? fontosnak érzi magát, és nyitottabb, akkor az Önök értékeire is nyitottabb. Addig csak bólogat arra, amit mondanak, nem hallja meg valójában.

Remélem megtalálják a megoldást együtt, unokájával és lányával!

Üdvözlettel

Standovár Sára