Hogyan érjem el, hogy hiányozzak neki?

Párommal lassan 10 hónapja vagyunk együtt. 4 hónapig éltünk együtt. Az elején minden nagyon jó volt, nagyon-nagyon szerelmesek voltunk és nagyon szerettük egymást.  Mindenben nagyon passzoltunk és nagyon jól m?ködött közöttünk minden. Mindenki a környezetünkben a mi kapcsolatunkra vágyott, hogy neki is ilyen legyen. Azonban sajnos nekem van egy nagyon rossz tulajdonságom, hogy borzasztóan ragaszkodó vagyok és nagyon köt?döm hozzá. Nem adtam neki elég teret és id?t. Emiatt sajnos eltávolodott t?lem és most különköltöztünk. Nagyon-nagyon szeretem és nem akarom elveszíteni. Abban szeretnék tanácsot kérni egyrészt, hogy magamban ezt a túlzott ragaszkodást hogyan gy?zzem le, hogy enyhüljön hosszú távra, illetve a második dolog: hogyan érjem el nála, hogy hiányozzak neki és újra szüksége legyen rám úgy, hogy jelenleg mindennap beszélünk általános dolgokról, hogy kivel mi történik? Tudom, ez azért hosszabb id? lesz de nekem most minden segít, csak újra minden rendben legyen, ez számít.

Kedves Anonymous!

Mély önismeretr?l tanúskodik, hogy felismerte, hogy saját ragaszkodása miatt fogyott el a leveg? párja körül. Így ? nem is tehetett mást, mint hogy elmenekült, annak ellenére, hogy talán nem sz?nt meg a szeretet, szerelem, csak nem volt élhet? a helyzetük. Próbálja felidézni, milyen volt, amikor „fogva tartotta” párját. Feltehet?leg ez Önt?l is sok energiát vont el. Nagyon kellett koncentrálnia, talán kutakodnia, ellen?riznie, és még így sem érezte biztonságban magát. Képzelje magát az ? helyzetébe. Nem mehet el kávézni a barátn?ivel, vásárolni, tornázni, mert párja nem viseli el azokat a helyzeteket, amiket nem tud ellen?rizni.

Talán nem ez az els? eset, amikor hasonló helyzetbe került. Nem tudott megbízni valakiben, aki talán rá is szolgált erre. Lehet, hogy gyermekkorában hasonló kapcsolatokat látott maga körül. Talán az ebben a kapcsolatban megjelen? bizalmatlansága valami korábbi élményb?l táplálkozik. Valami olyan terhet visz, mely nem múlik el attól, hogy szeretetteljes kapcsolatban él. Javaslom, hogy keressen meg egy pszichológust, aki segít megkeresni ezeknek az érzéseknek az eredetét, és segít feloldani. Lehet, hogy párja is örömmel fogadná, és lenne türelme megvárni, míg dolgozik a problémáin. Szakembert a MIPSZI oldalain is kereshet.

üdvözlettel

bárdos kata