Hogyan kezdhetett egy tinilánnyal?

Tisztelt Attila! 31 éves n? vagyok, a párom 40 éves. Közel hat éve alkotunk egy párt. El?ttem elég sok kapcsolata volt már, a komolyabbakat el is mondta. 4 évvel ezel?tt közölte velem, hogy 31 éves korában pár napos futó kapcsolata volt egy akkor 18 éves lánnyal (én is ismerem), ami nem jelentett semmit számára, csak a szexr?l szólt, az eset után nem is keresték egymást, mindketten lezárták. Elmondása szerint egyáltalán nem akart semmit a lánytól, nem fogta meg semmi benne, egyszer?en csak nem volt barátn?je már régen és "kéznél" volt. Más ilyen jelleg? kapcsolatáról soha nem beszélt nekem. Akkor nem értettem, ha nem jelentett semmit, akkor miért osztja meg velem. Iszonyatosan féltékeny voltam a lányra, a kapcsolatukra, féltékeny voltam, hogy mit látott egy 18 éves lányban. Párom pedig nem értette, miért nem tudom elfogadni a múltját, hiszen neki ez a tette természetesnek t?nt. Nemrégen viszont kiderült, hogy az akkor középiskolás lány 16-17 év között járhatott, és még utána is telefonon tartották a kapcsolatot - párom véleménye szerint valószín?leg csak a lelkiismeret-furdalása miatt kereshette, ne érezze kihasználtnak magát a lány (a hölgy egyébként úgy emlékszik, hogy a komoly, tartós kapcsolat csak a távolság miatt nem alakult ki...). Bennem összetört valami. Nem értem, hogy lehet, hogy egy feln?tt, tapasztalt 31 éves férfi egy 16 éves iskoláslányban az érett n?t lássa meg (láttam fényképeket, egyszer? tinilánynak nézett ki), és vele akarjon szexuális kapcsolatot létesíteni, és hogy lehet, hogy nem egy korban hozzáill?, tapasztaltabb n?t keresett. Harag, düh és értetlenség kavarog bennem, nem vagyok pr?d, de az egész helyzetet betegesnek látom. Párom mellettem áll, érzem, hogy szeret. Többször is elmondta, hogy nem tudja, akkor mi volt a motivációja, nem emlékszik semmire, feltételezi, hogy a saját éretlensége, de az elmúlt kilenc évben megváltozott, már eszébe sem jutna tinilánnyal kezdeni, még akkor sem, ha csak szexre lenne szüksége. Amióta ez kiderült, nem tudok a páromra úgy nézni, mint eddig. Szeretném vele megbeszélni, de szinte minden kérdésre a "nem tudom, nem emlékszem, most már nem számít" a válasz. Szerinte hiba volt az egészet megbolygatni, hiba volt, hogy nem hagytam feledésbe merülni. Arra a kérdésemre, hogy miért mondta el nekem, ha ? is szerette volna elfelejteni, az ?szinteség volt a válasza (más futó kapcsolatairól soha semmit nem mondott). Jelenleg úgy érzem, én cipelem a terhet, ? pedig várja, hogy fogadjam el a múltját teljesen. Hogyan lehet ezt feldolgozni, mert amilyen harag, düh és értetlenség kavarog bennem, egyszer?en nem tudok ezen túllépni? Hogyan tudnék a páromra újra úgy nézni, mint egészséges lelkület? Férfira? Félek, ha ez így marad, teljesen elhidegülünk egymástól. Válaszát el?re is köszönöm!

Kedves Kérdez?!

Levele alapján úgy látom, hogy az Önök között lév? problémát mindaddig nem fogják tudni eredményesen megoldani, amíg nem lépnek ki a kölcsönös kommunikációs csapdából.

Véleményem szerint ha a párja valóban azért mondta volna el Önnek az elmúlt kapcsolatát, hogy ?szinteségét tolmácsolja, akkor most azt várná el, hogy Ön megköszönje, s ezzel egyúttal soha többet ne hozza szóba. Csakhogy ha ez a kapcsolat valóban tisztázott és mindenkorra lezárt lenne, akkor nem zárkózna el az Ön kérdései el?l.

A legtöbb párkapcsolati krízist érint? levél esetén el szoktam mondani, hogy ha valóban hatékonyan szeretnénk orvosolni a problémát, elengedhetetlen, hogy mindkét fél álláspontját megismerjük. Erre a legoptimálisabb megoldást a párterápia kínálja. Az ülések során a terapeuta rálátást nyer a kapcsolat azon részeire, amelyek közös megegyezés alapján m?ködtetik vagy éppen hátráltatják ezt (ezeket kapcsolati szerz?désekként is emlegetik), éppen ezért mindkettejük számára hasznos tanácsokkal szolgálhat.

Természetesen az egyéni terápia is segíthet, de ne feledje, hogy most társasjátékról van szó.

Üdvözlettel:
Herceg Attila