Hogyan kezeljem nagyfiam dühkitöréseit?

Hogyan kellene kezelnem gyerekem (17 éves fiú) fokozódó dühkitöréseit? Korábban soha nem káromkodott, hazudott, otthon ez nem divat nálunk. Mostanában csak a barátn?je érdekli, ha valaki ellentmond, legyen az tanár, szül?, vagy csupán egy számítógépes program nem az elvárt módon m?ködik, úgy ordít, hogy szinte félek, mikor fog valakiben kárt tenni. Hirtelen robban, majd  jobb esetben sírásban tör ki, rosszabb esetben tör-zúz. Kamaszkora el?tt egy mondjuk tündéri, türelmes, segít?kész, nyugodtnak mondható gyerek volt. Most semmiben sem lehet rá számítani. A jegyei még jók, maximalista, ami valószín?leg a frusztrációjában szerepet játszhat. Egyedül nevelem, az apukája 10 éves kora óta nem tartja velünk a kapcsolatot, korábban nagyon csúnya válásunk volt. Sajnos az én alaptermészetem is lobbanékony, de egyre jobban próbálom kezelni. Érettségi el?tt szörnyen félek attól, hogy úgy kibukik, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretné, hogy baja lesz. Már így is vérnyomásproblémája van, amire nem hajlandó szedni a gyógyszereket. Forduljak dühterápiával foglalkozó szakemberhez? Hogyan magyarázzam meg, hogy ez rá nézve is veszélyes állapot?

Kedves Édesanya!

A serdül?k a szül?kt?l veszik a legnehezebben a kritikát, a korlátozást, vagy bármi megjegyzést, észrevételt. Így elég nehéz helyzetben van. Egy pszichológus talán ezért lehet jó ötlet - de els? körben bárki, akiben megbízik, és tud vele ?szintén beszélgetni -, hogy ne családon belül ossza meg legnagyobb dilemmáit, identitásával kapcsolatos kérdéseit. Mert valószín?leg ez is, és a teljesítményszorongása is felgyülemlik benne. Ebben az id?szakban a fiatalok azzal küzdenek a leginkább, hogy felismerjék, kik is ?k valójában, és ehhez a családtól el kell távolodniuk, le kell válniuk. Mivel magukban még bizonytalanok, ez az esetek nagy részében nagy harcokkal, veszekedésekkel jár. Ez az id?szak átmeneti. Ha képes arra, hogy ebben a történetben úgy beszélgessen vele, hogy saját élményeit úgy osztja meg vele, hogy megláthassa az Ön esend?ségét, rossz döntéseit, stb. És eközben kifejezi, hogy bízik benne, hogy ? is egyszer megküzd ezzel, megtalálja a saját megoldását, akkor nagyobb esély van rá, hogy ?szinte választ, valódi közelséget tudnak elérni egy rövid id?re. Emellett viszont jó, ha van egy támasza a barátn?jén kívül is, hogy kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb tudjon lenni. A düh kifejezésére ilyenkor elég ösztönös és hirtelen megoldásokat szoktak a serdül?k használni, mert nagyon intenzívek ezek az érzéseik. Valamiféle szabályozás jó, hogyha belekerül az életükbe, ami a kés?bbiekben is jól jön. Dühterápiának nem nevezném, mert a terápiáról a betegségre asszociál, és - ahogy a gyógyszert is elutasítja, - a terápiára is negatívan reagálhat. De ha megérti azt, hogy a benne rejl? rossz érzések, feszültségek normálisak, de azok benntartása, elfojtása az egészségre is kihat, vagy más helyzetben robbanhat, és alapvet?en rossz hangulattal jár, akkor motiváltabb lesz. F?leg, ha megtudja, a pszichológusok titoktartást ígérnek a gyerekeknek, fiataloknak, így lehet egy feln?tt támasza, aki a titkait rejti.

Üdvözlettel

Standovár Sára