Kedves Attila,
Négy hónapja ismertem meg egy fiút, akivel már az els? találkozásnál nagyon megtetszettünk egymásnak. Jómagam már egy ideje felfigyeltem rá, és mint kiderült, neki is tetszettem én is már korábban. A nagy egymásra találás közben én párszor említettem, hogy nagyon örülök neki és igazán jól érzem magam vele, bár kicsit gyorsnak találom a kezdést. Magamat ismerve, szeretem a találkozgatós, randevús id?szakot, de nem zárkóztam el a szext?l sem, mert fontosnak tartom és vágytam is rá. A fiatalembernek is tetszett a hozzáállásom és nyugtatgatott, hogy ne aggódjak a gyors kezdés miatt, hiszen minden kapcsolatnak más a dinamikája. Ezzel egyet is értettem és nagyon jól haladtak a dolgok, ahogy kezdtük megismerni egymást minden téren. Egészen addig, amíg két hétre elutazott, és szinte teljesen elt?nt. Értetlenül álltam a helyzet el?tt, én próbáltam vele kommunikálni, de ? válaszra sem méltatott napokig. Ezzel nagyon elbizonytalanított, és nem tudtam hova tenni a helyzetet. Mikor hazaért, alig akart velem találkozni, és mikor pár nap múlva találkoztunk és megkérdeztem, mi történt, azt mondta, neki ez így
túl sok, és a munkájában nagyon nehéz id?szak következik, amikor nem tud rám ilyen szinten koncentrálni, ezért fogjuk lazábbra a kapcsolatot. Mivel ismerem a munkáját, ezt el is hittem neki, bár én az elején elleneztem ezt a fajta kapcsolattartást, mert megmondtam neki ?szintén, hogy egy csiki-csuki játszmába nem szeretnék belemenni. Végül úgy éreztem, pont az, ami hiányzott az elején nekem, a kötetlenebb ismerkedés. És valóban szoktunk is találkozni, amit ? kezdeményez els?sorban ugyan röviden, de részemr?l érzek egy fajta bizalomvesztést, amit?l szorongok is néha, mert nagyon nem szeretném, hogy eluralkodjon köztünk a bizalmatlanság vagy kihasználja a türelmemet. El?fordul, hogy ígéri, hogy hív és általában nem teszi. Egy-két alkalommal szóvá tettem neki, ilyenkor érezhet?en megsért?dik, és úgy érzi, ellen?rizni szeretném és mindig van indok, amiért nem jött össze a találkozó. Ilyenkor egy ideig még rosszul is érzem magam, bár jogosnak tartom az igényemet egy ?szinte, nyílt kommunikációra. A problémám valójában, hogy nem szeretnék egy áldozatszerepbe ragadni és rossz pillanatokat okozni magamnak, viszont nem tudom, milyen módon kommunikáljam felé azt, hogy, nagyon súrolja a határaimat, anélkül, hogy nagyobb kárt tennék az így is instabil kapcsolatban.
Válaszát el?re is köszönöm!
