Hogyan mondjam meg kisfiamnak, hogy meghalt az apukája?

Nyolcéves kisfiamnak az édesapja a mindene. Sajnos ma este 20 órakor súlyos betegség következtében meghalt.  Hogyan lehet ezt a legkíméletesebben közölni vele, és aztán hogyan tovább?

Kedves Édesanya!

Legalább két f? szempontból érdemes végiggondolnia a teend?ket a gyermekkel kapcsolatban. Az egyik az ? lelki-szellemi érettsége, korának megfelel? intellektuális felfogóképessége - azaz hogy hol tart ? egyrészt személyes pszichés fejl?désében általánosságban, illetve konkrétan a haláltudata, halálfelfogása tekintetében. El?bbit Ön tudja megítélni, hiszen Ön, mint az ? édesanyja ismeri ?t a legjobban. Utóbbiról írok egy pár sort az alábbiakban.

A haláltudat fejl?dése tehát összefügg a gyermek gondolkodásbeli és szóbeli fejl?désével, a fejl?dés menete minden gyermeknél azonos, de folyamata egyéni különbségeket mutat. A 7-8 éves gyermek gyászmunkájának támogatásában fontosak a konkrét megnyilvánulások, megfogalmazások (tehát pl. annak kimondása, hogy "apa meghalt", ill. részvétel a temetésen, kés?bbi temet?látogatások, akár levélírás az elhunytnak)! Már képes felfogni a történteket a másik ember szemszögéb?l is, empatikus készsége kialakul. Err?l a témáról, illetve a gyermeki gyász megannyi aspektusáról b?vebben a www.gyermekgyaszfeldolgozas.com, illetve a www.lelkititkaink.hu oldal tartalmas, színvonalas írásait ajánlom szíves figyelmébe.

A másik f? szempont pedig az, hogy Ön, illetve a sz?kebb-tágabb család, érintett rokonok, közeli barátok mit élnek meg ebben a helyzetben, milyen bels? (hiedelmek, hit, stb...) és küls? (szokások, hagyományok) keretek állnak rendelkezésükre a gyászfolyamat során. Hiszen a gyermek Önnel áll a legbens?ségesebb kapcsolatban, érzelmeik er?teljesen hatnak kölcsönösen egymásra. Az, hogy Ön hogyan gondolkodik err?l a helyzetr?l, a történtekr?l, er?teljesen befolyásolja, hogy mit tud hitelesen közvetíteni a gyermek felé. Fontos feladata ugyanakkor egyfajta sz?r?funkció is - hogy annyit, és csak annyit mondjon (és lehet?ség szerint mutasson!) a kisfiának, amennyi az ? hasznára válik ennek a nagy megpróbáltatásnak során. Ne kerüljön pl. olyan helyzetbe, ahol neki kell "er?snek" vagy támogatónak lennie Önnel, vagy más érintettel szemben.

Összességében pedig: talán a "kíméletes közlés" szinte pillanatnyi aktusának van kisebb jelent?sége ahhoz képest, hogy az ezt követ? hosszú id?szak során legyen lehet?sége a gyermeknek mindenféle csatornán keresztül kifejeznie, mit érez, gondol, és Ön figyeljen rá, próbálja megérteni az igen változatos formában érkez? gyászreakciókat, és támogatni ?t.

Sok er?t, türelmet és szeretetet kívánok a veszteség feldolgozásához.

Benczné Simon Sarolta