Hogyan mondjuk el, hogy elválunk?

Egy olyan dologban szeretném kérni segítségét/tanácsát, hogy párommal 5 év után úgy döntöttünk, különmegyünk. Van egy 4 éves kisfiunk. Mindkett?nkhöz nagyon köt?dik, de inkább apás. Kérdésem: hogyan mondjuk el neki, hogy megértse, és a legkevésbé legyen neki rossz? Ilyenkor mi a legmegfelel?bb a gyermeknek, ha milyen rendszert vezetünk be a láthatással kapcsolatban? Nem szeretnénk bírósági úton eljárni, meg tudjuk beszélni. Tanácstalan vagyok, hogy mi lenne a legjobb a gyereknek.

Kedves Édesanya!

Nagyon köszönöm, hogy megkeresett ezzel az összetett, fájó, létfontosságú kérdéssel. Létfontosságú, mert a szül?k elválása olyan élethelyzet, ahol az ?k minél józanabb, belátóbb hozzáállása az egyetlen lehet?ség az ártalomcsökkentésre a maguk és gyermekük számára. Teljesen megóvni senkit sem lehet a veszteségt?l, annak fájdalmától, a változások nehézségeit?l - de már az arra való törekvés is hatalmas érték, hogy a szükséges rossznál ne legyen nehezebb, elhúzódóbb a gyászfolyamat.

El?ször gondolják át, egyeztessék egymással: mi is az pontosan, amit a gyermeknek meg kell értenie (el?ször nem árt, ha Önök ketten eljutnak egyfajta megértésig)? Illetve, hogy mi lehet neki rossz? (Pl. attól való félelme, hogy elveszíti egyik vagy másik szül? biztonságot adó jelenlétét, szeretetét; b?ntudata, hogy ? a hibás, hogy az ? haragja, rossz viselkedése vezetett ide... stb. - ezek oldásában kell ?t segíteniük).

Amit konkrétan javasolni tudok, hogy a gyermeknek együtt, hármasban, nagyon lényegretör?en érdemes megfogalmazniuk, milyen változásokra kell felkészülnie, és mi az, amit?l nem kell tartania.  Például: hogy ?t mindketten nagyon szeretik, de már nem szerelmesek egymásba. Ezért nem fognak már együtt élni. ? mindkettejükkel ezentúl is sokat találkozhat.

Ezen túl nehéz kézzelfogható tanácsokat adni, mert attól függ, hogy mit terveznek, mit tudnak már most tényként közölni? Pl. hol lesz a lakóhelye, hova fog óvodába járni, mennyiben változnak a mindennapjai stb. De a legalapvet?bb információkon túl nem is érdemes nagyon hosszan beszélniük - viszont érdemes felkészülniük arra, hogy a gyermek az ? aktuális élményterének, félelmeinek, vágyainak megfelel?en kérdezni fog, és kérdéseire ?szinte és hiteles választ kell kapnia. A lehet? legszerencsésebb a helyzet, ha szül?ként ebben egyet tudnak érteni, együtt tudnak m?ködni (ez a feltámadó, felgy?lt indulatok, sértettségek, játszmák miatt igen ritkán sikerül).

Az a megfelel? láthatási/kapcsolattartási rendszer is, amiben ez az elv a leginkább teljesül. Tehát, amiben egymással meg tudnak egyezni, és a gyermek érdeke, ill. a kapcsolattartáshoz való joga nem sérül. (Abban ugye ennek megfelel?en hiába egyeznének meg, hogy innent?l az egyik szül? egyáltalán ne is lássa a gyermeket, hogy egy széls?séges példával éljek). Ezt a lehet?ségeik, anyagi, földrajzi, id?beli adottságok is befolyásolják. A f?, hogy legyenek a gyermek számára megragadható, megjegyezhet?, megszokható biztos pontok térben, id?ben. Minél jobb a kommunikáció, az együttm?ködés a szül?k között, annál rugalmasabb rendszert is képesek m?ködtetni és elfogadtatni a gyermekkel. És annál inkább képesek lesznek alkalmazkodni az id? vagy a gyermek érzelmi állapota, változó életkora, igényei hozta változásokra is!

A bíróság nemcsak "mumus" lehet, nem feltétlenül ellenségek közötti harc színtére! Hanem fontos terep arra, hogy tisztázzák a gyermek törvényes képviseletét, a szül?i jogokat és kötelezettségeket, hogy körültekint?, átgondolt, felel?sségteljes döntéseket hozzanak. A válás (ha házasságban éltek) és a gyermekelhelyezés során kötelez? mediációs/közvetít?i eljárás pedig remek lehet?séget ad arra, hogy szakember segítségével készítsék el? a külön-együttélésük mindenki számára megfelel?, egészséges kereteit.  Mediációt egyébként egy esetleges bírósági eljárástól függetlenül, teljesen önkéntes alapon is er?sen ajánlott igénybe venniük.

Üdvözlettel

Simon Sarolta