Hogyan segítsünk kamasz fiunkon?

Kamasz fiam miatt kérdezek. Ábel 15 éves, elég zárkózott gyerek, de kit?n? tanuló. Minden osztálytársa szerette az általánosban, de a feln?ttekkel mindig sz?kszavú volt. Velünk sem túl nyitott, a “mi volt a suliban?" kérdésre a szokásos “semmi “választ kapjuk. Nagyobbik
gyerekünk pont az ellenkez?je, ezért furcsa számunkra, hogy Ábel sosem volt egy nyitott gyerek. Egy er?s gimnáziumba bekerült, vannak barátai, tetszik is neki, sokat tanul, de nem lesz kit?n?, mint általánosban. Most azt vettük észre, hogy demotivált, fáradt, semmi sem
érdekli, tanulás közben a telefonján filmet néz titokban. Apró kis hazugságokon rajtakaptuk, ami számunkra furcsa. Sosem hazudott, próbálunk vele beszélgetni, de egyik percben elutasító, a másik pillanatban meg azt mondja, ? sem tudja, mi van vele, semmi sem jó.
Egyetlen dolog, a sport érdekli, amit 10 éve ?z. Segítséget kérnék, hogy nekünk, szül?knek mi a teend?nk, hogy segítsünk a gyereken, hogyan férk?zzünk a bizalmába? Vagy ez egy tipikus kamaszkor - vagy elrontottuk valahol?

Kedves Emma!

A serdül?kor már nagyon nehéz id?szak ahhoz, hogy a szül?k változást kezdeményezzenek, vagy kapcsolódjanak. Fôleg Ábel esetében, aki mindig is zárkózott volt. Ebben az idôszakban az teljesen normális, hogy ingadozó a hangulata, vagy hogy megkérd?jelez olyan dolgokat, amik korábban motiválták. Amit tehetnek, ha bátorítják ebben az útkeresésben, amiben saját magát kell megtalálnia. Azt, hogy mi az, amit azért csinál, mert a családból jön, vagy mert mindig is csinálta, és mi az, ami valójában bel?le jön. A sportot érdemes továbbra is er?síteni, f?leg, hogy valószín?leg a kortárs kapcsolatai is köt?dnek oda. És amíg a kortársakhoz köt?dik, addig sok mindent elbír egy serdül?. 

Ez a másik dolog, amivel segíteni tudják: kifejezik számára akár tettekben, hogy megbíznak benne, elhiszik, hogy meg tud birkózni a saját konfliktusaival, nehézségeivel, de azonnal ott vannak, ha segítséget, vagy inkább tanácsot kér.  Nagyon vékony a jég, amin ilyenkor egy szülô táncol,  mert ugyanazzal a mondattal egyszer lehet hogy hosszú beszélgetést ér el, ahol gyermeke odafigyel, máskor viszont a fejéhez vágják, hogy mindenbe beleszól. Így a megbocsátás fontos ebben az id?szakban: nem szabad személyesre venni az ilyeneket, mert a serdül? maga felé is ezeket a kett?s érzéseket éli meg.

A tanulásban termčszetes, hogy változik a motiváltság. Érdemes abban irányt találni, hogy mi az igazán fontos, mi az, amire szánjon energiát, és mi az, ami helyett tényleg jobb egy film. Ha lazítanak az egyik oldalon, akkor könnyebb megtalálni az energiát a másikon. Így talán az apró hazugságok helyett is fel meri vállalni, hogy valójában mit gondol, mit csinált, vagy mit szeretne.

Üdvözlettel

Standovár Sára