3 gyermek édesanyja vagyok: 5 és fél éves kisfiú, 3 éves és egy 10 hónapos kislány. Egy éve költöztünk másik városba, illetve a fiam másik oviba is kezdett járni. A fiammal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. A régi óvodában sem volt átlagos és mindig szófogadó gyerek, de ott tudták kezelni és nem panaszkodtak a széls?séges szociális viselkedésére. Az új oviban mindig panaszkodnak rá, el?fordul, hogy verekszik, széket dobál (ez egyszer fordult el? még), zavarja a közös foglalkozást. Viszont mindennapos az, hogy nem együttm?köd?, dacos, er?s akaratú, duzzogós. Nagyon cserfes - fiú létére. Itthon is olyan, mintha még a dackorszakban ragadt volna, illetve hatalmas a mozgásigénye. A
középs? testvérével sokszor összevesznek, de szeretik is egymást, olyan se veled, se nélküled kapcsolatban vannak. A kistesóját imádja, szeretgeti. Szerintem hatalmas szókincs?, éles esz? és nagyon önálló: (egyedül vásárol 1-2 darabot a pékségben, ha beküldöm, limonádét készít, vajas kenyeret ken). Ha enni megyünk, ha hazaindulunk, ha megyünk az udvarra, ha fogat mosni, aludni indulunk, mindig ellenkezik, neki semmi nem jó. Dührohamai nincsenek, néha toporzékol még, esetleg leül, de legjellemz?bb az, hogy "megköti" magát és hangosan közli, hogy ? aztán nem jön. Ha szépen mondom neki, ha erélyesebben, mindegy. S?t a parancsoló hangnem csak olaj a t?zre. Sokszor beszélgettem már vele err?l, hogy ez nem helyes viselkedés, a tesói is látják ezt a példát, ráadásul a középs? éppen mindenben utánozni akarja a nagytesóját. Nem mondom, hogy hibátlan család vagyunk, hiszen lehet, magasak az elvárásaink a viselkedés terén, illetve olykor türelmetlenek vagyunk, de nem rendszeres a kiabálás. Viszont foglalkozunk a gyerekeinkkel, sokat olvasunk meséket, visszük a szabadba ?ket, szerepjátékozunk, birkózunk, társasozunk, táncolok velük, telefon/tablet még nem engedett, illetve mesenézés is esténként max. 1 óra. Az óvón?k is dicsérik az eszét, de azt mondják, szociális viselkedése borzasztó. Ha 2-3 felhívásra sem fogad szót, akkor vagy elmarad az esti mese, vagy legközelebb nem viszem magammal oda (ha nem jön hazafelé), tehát a legtöbbször van következménye a tettének, de így is nagyon sokat nyávog, elégedetlenkedik, ellenkezik. Én még többnyire tudom kezelni, de az oviban azt mondják, erre nincs id?, mindig
megbeszélni vele a dolgokat.
Hogyan tudnánk egy kicsit enyhíteni a dacosságát? Én nem szeretnék magamnak új gyereket varázsolni, csak azt szeretnénk az apukájával, hogy együtm?köd?bb legyen. Abban is tanácstalan avgyok, hogy az ovis dolgokat mennyire érdemes hazahozni. Miben kellene nekünk változtatnunk? ? leginkább a nagymozgásos játékokban fárad el, szerintem az óvodában azért is rendetlenebb, mert nincs elég tér, sokat vannak odabenn. Önnek mi a véleménye a kisfiunkról? Tudom, hogy
sok változás érte mostanában, de régebben is nagyon er?s akaratú volt. Hogyan lehet az ilyen típusú gyereket jól terelgetni a maga kis útján?
