Hogyan tudnám elérni, hogy szót fogadjon?

A fiam 3 éves, és olyan helyzet állt el?, hogyha csak egy feln?ttel van otthon például, akkor többnyire minden rendben. Ha párommal (óvodaledagógus) van, akkor mindig minden rendben. Ha velem van, akkor többnyire akaratos és nem csinálja, amit mondok neki. Pl. nem indul el fürdeni, nem akar még a mese után aludni, nem akarja megenni az ebédet. Olyan, mintha nem apjaként tekintene rám, hanem mint barátra. Hogyan tudnám elérni, hogy szót fogadjon?

Kedves Viktor!

A háromévesekre jellemz?, hogy ellenállásban, dacban vannak. Abban lehet különbség, hogy melyik gyerek mennyire akaratos, illetve kivel szemben fejezi ki a leginkább. A dacban a versengést, vagy akár a dühöt, haragot is ki tudja fejezni. Így esetenként afelé a személy felé, akire kissé haragszik, jobban akaratos, jobban ellenszegül. Az is jellemz?, hogy a hozzá közelálló emberekkel mer igazán akaratos lenni, hiszen ahhoz, hogy önállóságát, döntését gyakorolja, biztonságra van szüksége. Ami még a háttérben lehet, hogy a fiúgyermekek az apukájukkal, vagy más közelben lev? férfival szemben jobban kifejezik az ellenállásukat, mert er?sebb a versengés, jobban gyakorolja a kezdetleges férfiszerepét. Így nem kell elkeseredni, hogy most egy nehezebb id?szak van. Mivel az ellenállás arról is szól, hogy gyakorolja az önállóságát, érdemes teret adni neki, hogy döntsön. Közben azt is meg kell élnie, hogy a feln?ttek jobban tudják a dolgokat, és alkalmazkodni kell, hogy pl. ne legyen baja, vagy a hétköznapi rutin gördülékenyen menjen. Így érdemes megtalálni olyan területeket, helyzeteket, amikor egyezkedni lehet vele, az alkudozás belefér. Ha sok helyzetben megélheti a döntését, akkor könnyebben elfogadja más helyzetekben, ha nem lehet változtatni. Vannak olyan helyzetek, amikor látszólag övé a döntés, miközben a valódi tevékenység elvégzése mindenképpen megtörténik, pl. “egy vagy két mese után legyen a lámpaoltás?”- kérdezik a gyermekt?l, mikor igazából a lámpaoltás tényén minimálisan változtathat a gyermek, mégis ? megéli a döntést. Érdemes a fürdés, evés, alvás témákat el?re felvetni, és olyan döntéshelyzet elé állítani, amikor mindenféleképpen az történik meg, amit Ön akar, csak a hogyanja múlik a gyermeken. Persze a határozottság és következetesség fontos, ami a szül?szerephez tartozik. Ha megállapodtak valamiben, akkor azt be kell tartatni. De tényleg könnyebben megy az együttm?ködés, ha érzi, neki is van beleszólása. Érdekes lehet beszélgetni a párjával vagy más feln?ttel, hogy mi válik be náluk, mit csinálnak másképp, hogy kisfia könnyebben együttm?ködjön. Biztosan mindenkinek megvan a maga harca, és együtt könnyebb tisztázni, hogy mi m?ködik nála.

Üdvözlettel

Standovár Sára