Hogyan tudnám legy?zni a szorongásomat?

22 éves lány vagyok. A kérdésem az lenne, hogyan tudnék a szorongásomon változtatni? Gyerekkorom óta nagyon zárkózott, félénk voltam, de f?ként az idegen, vagy csak kevésbé ismert emberek el?tt úgy érzem, nem merek beszélni, legyen szó akár rokonokról is.
Már egészen kicsi koromtól kezdve ilyen vagyok, amikor vendégek jöttek hozzánk, legtöbbször csak hallgattam. Az id? el?rehaladtával ez engem egyre inkább zavar, hogy nagyon nehezen oldódok fel egy társaságban. Általános iskolában mindenki csendes lánynak ismert, de ott még ez egyáltalán nem zavart, elfogadtak és szerettek ilyennek és a középiskolában is. Nem szeretek mások figyelmének középpontjában lenni, kényelmetlenül és zavarban érzem magam, ha több ember el?tt kell beszélnem, néha még akkor is, ha olyan emberek el?tt beszélek, akiket ismerek. Viszont az el?tt, akivel bens?ségesebb a kapcsolatom, fel tudok oldódni. Nem tudok apróságokról csevegni, pláne nem ismeretlen emberekkel. Nem szívesen telefonálok úgy, hogy azt mások is hallják. Még egy baráti találkozó el?tt is gyakran szorongok, ha tudom, hogy nagy a társaság és esetleg olyan emberek is jelen lesznek, akiket nem ismerek olyan jól. Azért persze igénylem a társaságot, nem szeretnék elszigetel?dni.
A leggyakrabban a megszégyenülést?l félek. Sokszor azért nem beszélek, mert félek, hogy elpirulok. Ami a legtöbbször így is van, ez rettenetesen zavar. Nagyon sokszor szerettem volna már ezen változtatni, de úgy érzem, egyedül nem megy. Tudom, hogy a javulás felé vezet? út az, ha szándékosan keresem az olyan szituációkat, amikor beszélnem kell, és nem elkerülni ezeket. Számtalanszor elhatároztam egy-egy ilyen találkozó el?tt, hogy most felszabadultabb, nyugodtam leszek, többet beszélek. Fejben sokszor elgondolom, hogyan is kellene, és úgy érzem, menne is, de mikor éles helyzetbe kerülök, egyszer?en képtelen vagyok úgy viselkedni és beszélni. Sokszor mintha azzal sem lennék tisztában, hogy bizonyos dolgokra hogyan reagáljak. Úgy érzem, ahhoz, hogy én is olyan legyek, mint más, kicsit meg kellene játszanom magam.
Ezt a viselkedésformát nálam nem múltbéli sérelmek vagy egyéb lelki okok váltják ki, ett?l függetlenül úgy gondolom, nem vagyok reménytelen eset, és nagyon szeretnék ezen változtatni. Ugye ezt felreértik sokan és idegesit? tudok lenni az olyan embereknek, akik lazák és beszédesek. Sokszor nem értik a vicceimet se. Tudom, hogy ez t?lem függ, hogy hogyan fognak látni mások, de én magam miatt szeretném ezt megváltoztatni, nem más miatt.

Kedves Kérdez?!

A csendes, visszahúzódó, társaság el?tt nehezen beszél?, sok ember el?tt szorongó viselkedés kicsi gyerekkora óta fennáll. Ezen egyedül nem tud változtatni. A változáshoz kevés az elhatározás, az el?re elhatározott, vagy akár a könyvekben leírt gyakorlatok. Két utat látok megvalósíthatónak:

1. Nincs egyedül a gondjával, sokan éreznek így. Megpróbálhatja elfogadni, hogy ilyen típus, és a barátságokat, kapcsolatokat kisebb közösségekben éli meg, inkább az intim helyzeteket választja, ahol fel tud oldódni.
2. Küls? segítséget keres a változáshoz. Fordulhat pszichológushoz (akár online is), esetleg keres olyan (internetes) közösséget, melynek tagjai hasonló nehézségekkel küzdenek. Az ilyen önsegít? csoportban könnyebb megnyilvánulni, mert a tagok hasonló helyzetben vannak, és vigyáznak egymásra.

Szakembert a MIPSZI oldalain is találhat.

üdvözlettel

bárdos kata