Tisztelt Szakért?! A tanácsára lenne szükségem egy barátn?m kapcsán. Két éve lett az osztálytársam. Már az elején, mikor kezdtük egymást jobban megismerni, tudtam, hogy több sebb?l vérzik. De nem olyan régen, mikor csajos bulit tartottunk, elmesélt mindent, ami vele történt.. ami vele történik. A súlyosabb részleteket kihagyva: megromlott a kapcsolata a szüleivel, leginkább az édesanyjával. Annyira, hogy az anyja már egyáltalán nem figyel rá. Próbálta felhívni magára a figyelmét, de mindezt sikertelenül. Állandóan csalódás érte/éri. A családban ? a középs? gyerek. A kishúgát az egekig magasztalják, a n?vére pedig az els?szülött és azért imádják, de ?rá nem figyelnek. (Persze én eddig csak a barátn?m oldalát hallottam, nem tudom, mi volt az, ami kiváltotta a szül?kb?l az elhanyagolást és az érdektelenséget, hogy csinált-e valami olyat a barátn?m, amit?l... de ezt ?szintén nem hiszem.) Pánikbeteg és sokat szorong. Teljesen reményvesztett. Tisztában van a helyzetével, az egészet egy vállrándítással elintézi, és azt mondja: "Ez van. Ilyen az élet.." Úgy érzi, kivetette a társadalom, pedig igazából ? vetette ki saját magát, mivel korábban nagyon rossz társaságba keveredett. A magányát és a fájdalmát az italba fojtotta, annyira, hogy már alkoholistának is lehet nevezni. Azt mondja, úgy elrontotta az életét, hogy nincs kiút (most érettségizünk). Mondtam neki, hogy mindenen lehet változtatni és lehet elölr?l kezdeni - azt mondta, érti, de nem tudja, hogyan.
Szeretnék neki segíteni, már van pár ötletem, de szerettem volna egy szakért?t?l is tanácsot kérni, hogyan tudnék tenni érte valamit. Hogyan tudnám arra motiválni, hogy hagyja abba a mértéktelen ivászatot? Hogyan tudnék segíteni neki abban, hogy találjon valami célt, amivel kitörhet ebb?l a helyzetb?l? Mert igazából nem tudja, hogy mit kezdjen magával, hogy hogyan tovább. Hogyan tudnám megértetni vele, hogy azért, mert ilyen a helyzete, az nem megoldás, ha tönkreteszi magát? Mert már ott tart, hogy mindennap iszik, szinte nincs is otthon, nem tanul, pedig szivacsagya van és nagyon kreatív, okos... a kocsmárosn?t nevezi második anyjának...
Nem lehetek mindig vele és nem is beszélhetek vele állandóan, nem vagyok mindenható és nem élhetem helyette az életét. Tudom, az is lehet, hogy nem fogok tudni rajta segíteni. Ennek ellenére, ha van valami, amit meg tudok tenni így a "távolból", akkor kérem adjon pár tanácsot, egy kis segítséget. Válaszát el?re is köszönöm!
