Ice Bucket Challenge

Az "Ice Bucket Challenge"-r?l, az USA-ban nagyrészt sikeres kampány pszichológiai hátterér?l kérdeznék, mert eddig nem sikerült semmilyen cikket találnom, ami esetleg ilyen szempontból vizsgálná ezt. Úgy vélem, nem csupán az ottani politikusok, közszerepl?k és a magamutogatás miatt ilyen népszer?, hanem a felhívás meghökkent?, egyedi módja miatt is. Sokan szidják a jelenséget, és sok dologgal indokolják ezt, szerintem is van hátulüt?je, de úgy vélem, el kell különíteni a mellette és ellene szóló érveket. Sajnos engem zavar ez a jelenség elleni túlzott agitálás, mert sokszor nem veszik figyelembe a betegek érzelmeit, és az adakozók azon jogát, hogy megválasszák, kit támogatnak. Volt, aki azt írta, hogy más betegségekben többen szenvednek, azoknak kellene több támogatást adni, arányosan. Valamint ehhez hasonlók, hogy más ügyeket is támogathatnának... Nem tudom, jól látom-e, de számomra úgy t?nik, hogy ahelyett, hogy ezen emberek kampányolnának egy szintén jó, másik ügyért, inkább ezen kampány degradálása folytán keltenek szimpátiát a "saját" ügyük iránt? A hasztalan felháborodásom - mivel nem tehetek semmit (vagyis nem sokat) a durva kritikák ellen - valószín?leg rólam is sokat elárul... Érdekelne, hogy (akár más célból is) valóban hatásosabb lehet egy ilyen kampány - ha a társadalom is felkarolja -, és miért?

Kedves Rozmaring!

?szintén szólva engem hidegen hagyott ez az ún. "Ice Bucket Challenge". Természetesen én is számtalan videóval találkoztam a legnagyobb közösségi oldalon, de ezek rendszerint elkerülték a figyelmemet. Néhány ismer?söm ugyan elmondta az új "?rület" lényegét, de mindezek ellenére sem gondoltam úgy, hogy ezzel érdemes foglalkoznom.

Ennek köszönhet?en nem vagyok járatos a témában, ám levelének olvasása után böngésztem az interneten.
A Wikipedia meger?sített abban, amint Ön is írt. A jelenség az Egyesült Államok nyugati részér?l származik, amit a közösségi oldalakon láthatunk, az ennek egy "továbbfejlesztett" változata. A "játékban" résztvev?k az amoytrophiás lateralsclerosis (ALS) nev? betegségre kívánják felhívni a figyelmet, és a kórban szenved?k számára gy?jtenek adományokat.
Az ALS azon neuronok pusztulását jelenti, amelyek az akaratlagosan mozgatható izmokat hálózzák be. A betegség 1939-ben került a figyelem középpontjába, amikor egy neves amerikai baseballjátékos karrierjét törte derékba.
A statisztikák szerint a betegség el?fordulása a magyarországi 10 milliós lakosságra vetítve évi 500 új esetet jelent. Oka nem ismert. Leggyakoribb formája szórványos, s mindössze 10%-ban örökl?d?, családban halmozódó - ezt egy antioxidáns enzim hiányának tulajdonítják.
Az ALS nem gyógyítható, a betegek kezelése az életmin?ség javítására korlátozódik - többségük légzési elégtelenség következtében hal meg.

Nem mellesleg ajánlom figyelmébe a Jack Lemmon és Hank Azaria f?szereplésével készült Leckék az életr?l cím? filmet - a professzor, akit Lemmon alakít, éppen ebben a betegségben szenved.

Általában véve elmondható, hogy ami a közösségi oldalakon terjed, az nagyon hamar torzul az eredetihez képest. Az pontosan olyan, mint az üzenetküld?s játék, amikor egy egyszer? mondatot kell továbbadni, s az esetek nagy többségében az eredeti mondat teljesen elváltozva érkezik meg a "címzetthez".
Bizonyára sokan vannak, akik azért vállalták a kihívást, hogy a nemes célt támogassák, míg mások inkább a figyelemfelkeltést, az önreklámozás népszer? lehet?ségét aknázták ki - ez személyiségt?l, egyedi motiváltságtól függ.

Akármi is történik, mindig vannak vészmaradak. Igaz, ez a "mánia" legalább nem annyira önkárosító, mint a korábbi, alkoholfogyasztással összefügg? kihívás.

A kritika f? okai minden bizonnyal a korábban már említett torzulás. Tény, hogy az eredeti kezdeményezés sikerrel járt: a Daily Mail nev? brit napilap szerint az ALS Alapítvány számlájára több mint 100 millió dollár folyt be. Egyes források szerint ez a hatalmas összeg annak ellenére gy?lt össze, hogy nagyon sokan nem adományoztak, csupán jó mókát láttak a nyakon öntésben.

Egy másik forrás szerint (amennyire a különböz? blogoldalak értékelhet? forrásnak számítanak) egy pszichológus azt mondja, hogy a jelenség "veszélyes" is lehet, ugyanis ha valaki nyilvánosan "jó tettet" hajt végre, úgy gondolhatja, hogy egy korábbi rossz cselekedet számláját egyenlítette ki.

Tudtommal sincs olyan publikáció, amely a jelenség lélektani hátterét vizsgálja, ám elképzelhet?nek tartom, hogy már folynak kutatások ezzel kapcsolatban. Érdemes figyelni a különböz? fórumokat, hátha hamarosan felbukkan valami.

Üdvözlettel:
Herceg Attila drs.