Másfél éve vagyunk együtt a párommal. ? 66, én 60 éves vagyok. El?z? párom 5 éve halt meg, a jelenlegit a megismerkedésünk el?tt fél évvel hagyta el a barátn?je két és fél év után. A mai napig tartják a kapcsolatot. Hetente több emailt is váltanak, a párom gyakran kezdeményezi a találkozásukat, és mindent tudni akar az exe életér?l. Még az exe lányával is fenntartja a kapcsolatot. Rólunk nem beszél szépen nekik, engem úgy emleget, mint aki nem könny?, nehéz eset. Ha az exe vagy a lánya megkérdezik, hogy vagytok, mindig csak magáról beszél. A párom a saját lányának is sokat panaszkodott rám, ami miatt a lánya karácsonykor egy nagyon durva levelet írt nekem, amiben az egész személyiségemet, az életemet leértékelte (évek óta egyedül vagyok, nincs gyerekem) és engem betegnek, alkoholistának (a karácsonyi f?zés konfliktusa után megittam két sört) és drogosnak (alvászavaromra gyógyszert szedek) nevezett. Azóta nem tartom a kapcsolatot a párom lányával és az unokáival. A párom nem állt ki mellettem és nem ismeri be, hogy az ? viselkedésének a következménye, hogy a lánya így kiborult rám, mert feltételezem, féltette az apját a sok panasz miatt. Ez már odáig fajult, hogy a párom a születésnapjára sem hívott meg engem, mert ott volt a lánya. Lehet, hogy nem lényeges, de a párom lánya a párom el?z? barátn?jét is utálta, úgy beszélt róla, mintha egy borzalmas, családjukat fenyeget? n?, kapcsolat lett volna.
Szeretjük egymást a párommal, de sok a konfliktusunk. Én nem tudom tolerálni az exével a szoros kapcsolatot, az állandó nosztalgiázást, visszavágyódásnak érzem, amit a párom visszautasít. Az els? karácsonyunk azért sikerült katasztrofálisan, mert ? mindent a saját elképzelései szerint csinált, nem tartotta magát a megbeszélt munkamegosztáshoz, beleszólt az én feladataimba (halászléf?zés), elkezdte azt csinálni, amit a megbeszélésünk szerint nekem kellett volna. Én ezt sérelmeztem, de ? nem reagált, csak annyit, mi ezt így szoktuk, a kérdésre, hogy ki az a mi, a válasz ? és a hét éve elhunyt felesége (a lánya anyja). Mondtam neki, hogy a MI most ? és én vagyunk, de nem is figyelt rám. Én akkor azt éreztem, nekem nincs helyem a karácsonyi ebédnél. Otthagytam december 24-én reggel, otthon töltöttem a szentestét egyedül. Ennek az eredménye lett, hogy megszakadt a kapcsolat a lánya családjával.
Én nem nagyon látom, hogy tudnánk ezt a kapcsolatot fenntartani tartósan ilyen viszonyok között. Szeretjük egymást és id?sek vagyunk már ahhoz, hogy néhány évente új társat keressünk magunknak az interneten. Néha úgy érzem, ez az egyetlen dolog, ami visszatart a szakítástól, mert vállalhatatlan kompromisszumnak érzem a fenti körülményekkel együtt élni.
