Igazából mindent akarok - egyszerre

Egy olyan helyzetbe csöppentem, hogy a munkámat nem szeretem abszolút, szüleimmel élek és nincs párkapcsolatom sem, igazából nem is volt komoly kapcsolatom sosem. 30 éves vagyok és azt érzem, sokszor megalkuvó voltam dolgokkal és nem úgy éltem, ahogy igazán szerettem volna, vagy amiben jól éreztem volna magam igazán. Szeretnék szüleimt?l külön költözni egy saját lakásba majd, váltani akarok munkát (keresek folyamatosan), illetve egy normális kapcsolatra is vágyom, egy kicsit jobban is, mint az el?z? kett?re. Igazából mindent akarok kb. egyszerre. A kérdésem pedig a következ?: Ön szerint hogyan rangsoroljam a dolgaimat? Nem tudom, hogy egy szerelem, amire nagyon várok, vajon beleférne-e ebbe a helyzetbe? Eddig úgy gondoltam, hogy el?bb majd ha a saját kis
életem rendbe rakom, akkor jöhet a kapcsolat, de én nem érzem magam annyira szörny?en, csak elegem van dolgokból és unom, hogy mindig alkalmazkodnom kell olyan helyzetekhez, amiket nem tudok mindig irányítani - vagy ha tudok, nem egyb?l. A n?vérem mikor hozza a gyermekeit hozzánk, a szül?khöz, ahol én is lakom, akkor sokszor zavar, mert nem vagyok egy nagy gyerekimádó és ebben a helyzetemben ez csak bosszant, hogy t?rnöm kell. Érdekes, hogy amikor voltunk n?véremmel és a gyerekeivel kirándulni, akkor nagyobb türelmem volt hozzájuk, mert én is kaptam valamit, jobban éreztem magam, szóval nem vagyok én rossz, szeretem ?ket a magam módján, csak a körülmények aggasztanak sokszor, és lehet, ez vetül ki. A lényeg a lényeg, hogy mit lát, hol kellene kezdjem a változást? Nem vagyok depressziós, nem szorongok, bár van, hogy ráfeszülök dolgokra vagy agyalok, de olyan nagy mértékben nem befolyásolja az életem. Úgy érzem, mindig sodródtam, és már jó lenne, ha azt kapnám, amire vágyom.  Egy kapcsolatot szeretnék nagyon, de mennyire kell jóban lenni magammal ehhez?

Kedves Dávid!

Jelenleg gyerekként él otthon a szüleivel, „mamahotelben”, ahogy mondani szokták. Már nem gyerek, de nem is feln?tt, valahol a kett? között megállt. Talán ez lehet az oka, hogy a feln?tt dolgok nem elég vonzóak, és nem nagyon jönnek szembe Önnel. Egy feln?tt kapcsolathoz feln?ttnek kell lenni, nem túl sok n? vágyik arra, hogy egy gyerekként otthon él? fiúval kezdjen kapcsolatot. Talán eddig nem érezte szükségét az önállóságnak, szülei sem szorgalmazták a változást. Talán a legfontosabb valóban az lenne, hogy megkeresse/megtalálja önmagát. Olyan munkát végezzen, amiben örömet talál, ami lehet?vé teszi, hogy megmutassa az er?sségeit, ahol megbecsülik, értékelik, és saját maga is elégedett az eredményekkel. Ahol kihívások várják, ahol tovább fejl?dhet. Lehet, hogy ett?l a folyamattól várható majd a nagyobb önállóság, a leválás a szül?kr?l, feln?tt baráti, partneri kapcsolatok kialakulása.

Otthon gyerekként viselkedik, zavarja a gyerekek látogatása, megszerzett (és féltve ?rzött) nyugalma megzavarása. Ha nem otthon találkozik velük, akkor inkább tud feln?ttként viszonyulni hozzájuk. A feln?tté válás nagy változást hozhat a szülei életében is. Meg kell kezdeniük a gyerekek nélküli életüket, szembe kell nézniük egymással, ki kell találniuk, mit kezdenek magukkal és egymással most, hogy a szül?i programjuk lejárt. Talán nem is olyan könny? ez a feladat, és ezért nem szorgalmazzák azt, hogy Ön önállóbb legyen.  Hosszú távon mégis a saját érdekeit kell nézni, mert amíg gyerekként él otthon, addig nem kezd?dhet meg a változás a szülei életében sem. Számukra egyre nagyobb teher, hogy Önr?l gondoskodjanak, bár lehetnek el?nyei is, hogy még otthon van. Valószín?leg kényelmesebb fenntartani a jelenlegi helyzetet. A változáshoz er?bedobás kell, miközben visszahúzza a megszokott, kényelmes, de már unalmas élet.

Kérhet segítséget pl. a n?vérét?l. Megkérdezheti, hogy neki mi segített elköltözni otthonról. Megkérdezheti barátait, kollégáit is. Látni fogja, hogy ez sok esetben másoknak sem egyszer?. Szükség esetén pszichológus segítségét is kérheti, aki segít végiggondolni jelenlegi helyzetét és kiutat találni. Szakembert a MIPSZI oldalain is találhat.

üdvözlettel

bárdos kata