Ikerbabák elvesztése után...

3 hónapja a 25. héten beindult a szülésem (orvosi mulasztás miatt) , az ikerfiaim 4 napig küzdöttek, de sajnos meghaltak. Vissza kellett mennem dolgozni. Abban a kórházban dolgozom ápolón?ként, ahol az az orvos is dolgozik, akit felfogadtam orvosomnak (természetesen mossa kezeit, holott egyértelm? a mulasztása... legszívesebben feljelenteném, de semmi er?m sincs a bírósági hercehurcához). Emellett a kollégáim viselkedése felháborít... Úgy csinálnak, mintha a kutyám halt volna meg... kérdezgetik, hogy mikor jön a következ? baba... majd legközelebb így meg úgy... nem tudom elviselni a babák látványát, és már nem tudom kezelni, ha egy betegem meghal. Hogyan tudnám kezelni ezeket a dolgokat?
Amikor a gyerekeim meghaltak, visszaszoktam a dohányzásra, ami a férjemnek nem tetszik, és már napi szinten veszekszünk miatta... most mégis úgy érzem, hogy ha nem lenne a cigi, már rég becsavarodtam volna (pánikrohamaim
vannak, amin sokat enyhít a cigi), hogyan tudnám letenni a cigit újra? Én többet már nem szeretnék terhes lenni. Nem bírnám idegileg a terhességet. Szeretnék örökbefogadni, de a férjem hallani se akar róla, mert nem tudja, hogy tudná-e szeretni másnak a gyerekét... (nem a gyerekeim pótlása miatt szeretnék örökbefogadni... nagyon szeretnék gyereket és nem pótléknak). Er?ltessem  a témát a férjemnek, vagy inkább mondjak le arról, hogy legyen gyerekünk? (A munkahelyen szerz?dés miatt sajnos még nem tudok felmondani...) Elnézést kérek a sok kérdésért! El?re köszönöm válaszát!

Kedves Tru911!

Fogadja ?szinte részvétem! Elmondhatatlanul nehéz helyzet ez, amiben nagyon nehéz enyhülést találni. A természet rendje szerint a szül? nem részese a gyermeke halálának, hiszen nekik az a dolguk, hogy továbbvigyék az életet, ezért is az egyik, ha nem a legfájdalmasabb veszteség, amikor saját gyermeket gyászol valaki. A gyászfolyamat egy hosszú munka, amit nem lehet elkerülni, és id?be telik, amíg ezt a folyamatot megéli a gyászoló. Ezért nem is szoktuk javasolni, hogy egy éven belül újra próbálkozzon a pár gyermekkel, hiszen minimum egy év, mire ezt a szörnyen nehéz helyzetet így-úgy elteszi a helyére a szül?, és lesz vágya, bátorsága egy új életet befogadni. Ha szeretne...

A gyászmunkában segíthetnek azok a rituálék, amit más halálesetek kapcsán megszoktunk: temetés, az elhunyt tárgyainak elrendezése (ha voltak már ruhák, tárgyak megvéve), az ultrahang képek, leletek elcsomagolása, stb. Hosszú út vezet az elfogadásig, de azt gondolom, addig nem érdemes azon gondolkozni, hogyan szeretnének gyermeket.

A környezet sokat tud segíteni, rontani a helyzeten. Azt tapasztalom, hogy minél fájdalmasabb egy helyzet, amivel szembesül valaki, annál jobban próbálja a környezet távol tartani magát a történtekt?l. Ha a kollégák valóban belegondolnának, hogy min megy keresztül, valószín?leg megszakadna a szívük. Ezért egyszer?bb sablonokkal reagálni, ami segít távol maradni a fájdalomtól.

Addig, amíg a gyász dolgozik, biztos vagyok benne, hogy nehéz lesz a halállal, vagy kisgyerekekkel szembesülni. Tapasztalatom szerint ez tud változni. Ha viszont úgy érzi, hogy akkora feszültség munkál most Önben, hogy csak a cigaretta tud enyhíteni, és pánikrohamai vannak, érdemes felkeresni perinatális gyászmunkában jártas pszichológust, vagy gyászcsoportot. Illetve addig is ajánlom Önnek Singer Magdolna m?vei közül az Asszonyok álmában síró babák cím? m?vét.

Üdvözlettel,

Kovács Réka