Megpróbálom röviden leírni a problémám, bár elég összetett a történet. Szóval két fiúgyermek édesanyja vagyok. Idősebb fiam 5 éves, a kisebbik pedig 15 hónapos. A probléma a nagy fiammal van. Gyakorlatilag kezelhetetlenné vált. A mozgásigénye szinte kielégíthetetlen, de mostanában emellett agresszívvé vált a szülei irányában. Indulatos, dacos, ha kérünk tőle valamit, az ellenkezőjét teszi vagy meg sem hallja, amit mondunk. Már arra is volt példa, hogy kezet emelt rám. A történetet csak bonyolítja, hogy a nagyfiú édesapja nem a jelenlegi párom, mert 10 hónapos korában különváltunk az édesapjával, aki azóta alig törődik a fiúval. Évente kétszer megjelenik, felkavarva ezzel a gyereket. Időközben volt a fiú életében egy költözés is, ami szintén nem volt rá pozitív hatással. A nevelőapjával régebben jól kijöttek, azonban mára már vele is ugyanolyan agresszív, mint velem. Az az érdekes, hogy ha nagyszülőknél, rokonoknál, az óvodában van a fiú, akkor nincs vele semmi probléma, szót fogad, aranyos kisgyerek mindaddig, amíg mi (én, a párom és az öcsike) fel nem tűnünk a színen. Felesel, kinevet, kigúnyol, dobálja a játékait, kibuktatja a kisöccsét, játékokat rak a ruhájába, fejére, és ezen nevet, fellöki stb. Van, hogy puszilgatja, ölelgeti. Ha megbüntetem, utána a nyakamba mászik és azt mondja: "de ugye szeretsz?" Tisztában vagyok vele, hogy sok lehet nagy fiamnak az édesapja "nem törődése", az öccse érkezése és a költözés, de mára már oda jutottunk, hogy tényleg kezelhetetlen és abban kérném a tanácsát, hogy miben tudnánk változni annak érdekében, hogy javuljon a helyzet? Várom mielőbbi válaszát! Tisztelettel:egy aggódó édesanya

Kedves aggódó édesanya!

Így a távolból csak találgatni tudok, mi okozhatja kisfia felfokozott érzelmi reakcióit – mert a leírás alapján mindkét véglet felé kilengenek a heves érzelemnyilvánítások. Változásból valóban bőven kijutott Önöknek, ez részben magyarázhatja az érzelmi és magatartásbeli kavarodást.

A leírtak alapján mintha tesztelné Önöket, vajon a leglehetetlenebb viselkedés mellett is lehet-e őt szeretni, vagy el lehet-e veszteni a szülői szeretetet. Ahhoz, hogy ezirányú bizonytalansága elcsendesedjen, érdemes lenne külön idősávokat biztosítani kettesben töltött jó hangulatú programokra, esetleg összebújós-mesélős délutánokra, amikor feltöltődhetnek, és megmerítkezhetnek a korábbi évek harmonikusabb hangulataíban. Nevelőapjával való kapcsolatát is erősíthetnék esetleg külön fiús programokkal, mikor csak ők ketten mennek például bringázni.

Lehetséges persze, hogy más okok állnak a kavargó indulatok hátterében, úgyhogy ha romlik a helyzet, érdemes volna családterápiás szemléletű gyerekpszichológussal átbeszélni a dolgok állását, hogy együtt képesek legyenek megszelídíteni ezeket a nagy érzelmi hullámokat.

Üdvözlettel – Kiss Kinga