17 éves vagyok, interneten megismertem egy nálam pár évvel idősebb srácot. Kép alapján rögtön megtetszett, és én is neki, ugyanis azonnal rám írt,lassan már egy hónapja ennek. Hajnalokig beszélgettünk. Elmondta, hogy szeret. Én is nagyon hamar belészerettem, nem is tudom, hogy történt, de nagyon valósnak érzem az egészet. A problémám az, hogy egy másik országban él, és sehogysem tudnánk úgy találkozni, hogy a szüleim nem tudnák meg, ami meg azért baj, mert tudom, hogy elleneznék ezt a srác származása miatt. Ezért megkértem, hogy inkább ne írjon többet, de olyan borzasztó érzés, folyton rá gondolok, alig alszom többet 3-4 óránál. Tudom hogy bánni fogom, ha elengedem az egészet, hiszen már most nagyon fáj. De nem tudom, hogyan birnék ki még több konfliktust a szüleimmel, hiszen ők így is meggondolatlannak tartanak, de nagyon szerelmes vagyok ebbe a fiúba, és tudom, hiba lenne, ha nem adnék egy esélyt ennek a kapcsolatnak. Mit kénne tennem? A szüleimmel erről beszélni esélytelen.

Kedves 17 éves lány!

Nehéz helyzetben van, mert az internetes kapcsolata nagyon valószerűnek látszik. Sok időt töltenek együtt, jól megértik egymást. Talán ez az első internetes kapcsolata. Vajon volt-e valóságos is? Voltak-e fiúk az életében, akik meg akartak ismerkedni Önnel, járni akartak, szerelmesek voltak? Valamiért 17 évesen az interneten keresi a szerelmet. Párja ugyanígy van ezzel, nem a valóságban jár egy lánnyal, hanem egy társkeresőn, fórumon ismerkedik. Hogyan beszélgetnek? Magyarul? Angolul? Írásban, video-hívással? Milyen kommunikációs csatornákat használnak?

Az internetes kommunikációval az a baj, hogy leszűkíti a használható kommunikációs csatornák körét, és ezzel megnehezíti, hogy valós képet szerezhessünk. Egy valós randevún nemcsak látjuk és halljuk egymást, de szagoljuk, látjuk a mozgást, az öltözködés gráciáját (hogy hogyan viseli a ruháit), a mozdulatokat, az egymáshoz képest felvett távolságot stb. Egy találkozás során viszonylag könnyen összevethetjük a közléseket az érzelmekkel. Ha valaki ugyanúgy érez, ahogy beszél, akkor hitelesnek érezzük. Ennek eldöntéséhez a digitális kommunikáció lehetőségei szűkek. Nem akartam elméleti kérdésekkel untatni, csak azt akartam bemutatni, hogy mély érzelmeket érez valaki iránt, akinek nem ismeri az illatát, a bőre simaságát, nem állt mellette, hogy lássa, hogy illenek össze stb.

Talán jól tette, hogy szakított. Most, amíg nem nagykorú, úgysem találkozhatnak a szülei engedélye nélkül. Ha a kapcsolat igazi és kölcsönös, kibírja a nehézségeket. Barátja már nagykorú, könnyebben utazhat, ő is meglátogathatja Önt, talán még a szülei is elfogadhatják? Talán sokkal könnyebb lenne a helyzet, mint ha Önt kellene egy ismeretlen országba elengedni. Így esetleg az is kiderülhet, hogy tényleg kell-e félteni ettől a fiútól. Egy év múlva már önállóan dönthet. Ha még vár Önre a fiú, akkor addigra már mindketten sokat tettek a kapcsolatukért.

Szülei biztosan megkönnyebbülnek a szakítás hírére. A közvetlen „veszély” elhárult, talán könnyebben beszélnek érzéseikről, aggodalmaikról, előítéletükről. Előfordulhat, hogy barátja olyan országban él, ahol az európai nők nincsenek biztonságban. Szülei azoktól a bajoktól félthetik, amik az ilyen, távolba kerülő, támasz nélküli lányokat fenyegetik.

üdvözlettel

bárdos kata