"Írassuk be tanfolyamra, ahol megtanítják tanulni?"

Azzal a kérdéssel fordulok Önökhöz, hogy mitév? legyek 13 éves fiammal kapcsolatban? Otthon kedves, segít?kész gyerek, aki ugyan néha felesel, de nem vészes. ?szintén szólva szerintem sokan örülnének, ha gyermekük ennyire jól viselkedne otthon. Táborokban vagy egyéb környezetben is jól viselkedik, illemtudó, rossz visszajelzést nem kapunk róla. Amivel baj van, az a tanulmányi eredménye. 7. osztályos, és ilyenkor már önállóan kellene tanulnia, de mindig rá kell kérdeznünk, hogy
mindennel megvan-e. Leckéit többnyire elkészíti, a tanulást viszont összecsapja. Ha leülök vele tanulni, akkor is valamit fogdosnia kell, eszik vagy más pótcselekvést m?vel. Nem érzem úgy, hogy lekötné és koncentrálna. Azt nem mondanám, hogy kimondottan rossz tanuló, de az látszik, hogy szorgalommal jeles lehetne. Nem ez a kit?zött cél, csak annyit szeretnénk elérni, hogy négyesnél rosszabb félévi és évvégi érdemjegye ne legyen, hogy továbbtanulhasson gimnáziumban.
Hiába beszélgettem el vele többször is és beszéltük meg, hogy minden jegy számít, mert átlagot számolnak és az alapján kapja a bizonyítványába az érdemjegyet. Felfogja, 1-2 hétig talán még meger?lteti magát, utána azonban nem. Próbáltuk felajánlani, hogy minden 5-ös érdemjegyért (év közben) kap mondjuk 500 Ft-ot, négyesért 300-at, hármas esetében ? fizet 500 Ft-ot, kettes és egyes esetében pedig 1000-et. Nem akarta. Legutóbb kinézett magának valamit és mondtuk, hogy kap zsebpénzt (heti 2000 Ft), ha jól teljesít és négyesnél rosszabb érdemjegyet nem szerez. Kb. 1 hétig m?ködött a dolog, de most megint nagyon rossz jegyeket hozott. Kb. 1 éve ilyen, mindig megígéri, hogy most már jobb lesz és összeszedi magát, de ez nem tart 1-2 hétnél tovább. Otthon minden rendben, édesanyjával (nejemmel) kisebb vitákat leszámítva szeretetben élünk együtt. Vallásos iskolába jár, nem a leger?sebb, de nem rossz. Otthon van rá módja, hogy külön, csöndben
tanuljon, de inkább a nappaliban tanul a mi társaságunkban, emiatt mi csöndben vagyunk. TV-nk 9 éve nincsen, filmeket, mesét csak hétvégén nézhet. Számítógépet is csak hétvégén használhat. Zongorázott pár évig, ügyes is volt, de nem szeretett gyakorolni, hamar feladta. Mondván, sok idejét veszi el, kivettük a zeneiskolából, de emiatt sem lettek jobbak az érdemjegyei. Sajnos nem tudok vele mindennap tanulni, csak dolgozatok el?tt segítek neki, már ha tudunk róla, hogy dolgozatot írnak. Próbáljuk révenni, hogy ne az utolsó pillanatban kezdjen készülni a dolgozatokra vagy felelésre és hagyjon rá id?t.
Nagyon elkeserít a hozzáállása. Megverni nem szeretném, de nem tudom, mit tegyek, hogyan gy?zzem meg arról, hogy több id?t és figyelmet fordítson a tanulásra. T?lem és a feleségemt?l azt látja, hogy szorgalmasan elvégezzük az otthoni teend?inket, nem ülünk és unatkozunk. Mikor jó jegyet hoz haza, megdicsérjük és elmondjuk, hogy legyen magára büszke, de nem úgy t?nik, hogy ez segítene. Van egy kisebb testvére, aki tanulási nehézségekkel küzdött, de most már csupa jó jegyet szerzett.
Kérem adjanak tanácsot, mit tehetnénk? Menjünk el gyermekpszichológushoz? Van valami jó módja, "trükkje" annak, hogyan tudnánk megváltoztatni a hozzáállását? Irassuk be tanfolyamra, ahol megtanítják tanulni? Járassuk magántanárhoz?
Köszönettel: egy aggódó apuka

Kedves Aggódó Apuka!

Nagyon sok minden történik egy kiskamasz lelkében. Ez az id?szak a lustaság id?szaka, amikor a fiatal készül arra a hatalmas változásra, ami a klasszikus kamaszkorban történik. Készül egyfajta újjászületésre. Ez nagyon sok bels? munkát igényel, amib?l a környezet azt látja, hogy a fiatal lusta. A leírtak alapján a fia ezzel együtt nagy éner?vel bír, tud er?t venni magán, aztán “elfelejti”, hogy mit beszéltek meg. Sajnos az iskolarendszer nincs tekintettel a fejl?déslélektanra, így akkor kényszerül a fiatal a legnagyobb er?feszítésre, amikor kevésbé alkalmas rá. Ezen pedig a verés nem segít, azon túl, hogy az a gyermek bántalmazásának számít, ami b?ncselekmény.

Azt javaslom, hogy keressenek a fiúval olyan megoldást, amire ? is nyitott. A fizet?s rendszer jó ötlet lehet, hiszen nagyon pontosan definiálja a kereteket. Valóban, az azonnali meger?sítéssel járó módszerek a leghatékonyabbak, az “akkor kapsz pénzt, ha jól tanulsz” kevésbé konkrét. De mindenképp olyan megoldás kell, amiben a fia is szívesen részt vesz. Ezzel együtt lehet, hogy az Önök elvárását is át kell gondolni. Vajon a fiuk jöv?je múlik azon, ha becsúszik pár hármas? Mit mondanak err?l a tanárok? Mik az elvárások ott, ahova szeretnék a fiút íratni?

Bár a leírtak alapján nem látom a fiúk viselkedését kirívónak, sok feszültség származik abból, hogy nincs összhang Önök között. Meg merem kockáztatni, ha ez a feszültség csökken, és a fiuk jobban a saját kezében érezné a jöv?jét, ? maga is nagyobb felel?sséget vállalna.

Hiszen a kamaszkor err?l is szól: már nem a szüleimnek tanulok, nem a tanárnak akarom megmutatni, hogy milyen ügyes vagyok, hanem a saját jöv?mért elkezdem tanulni a felel?sséget. Ehhez viszont a szül?knek is meg kell tanulniuk átadni a kontroll egy részét, és egy nagyon intenzív id?szakban, folyamatosan változó, fejl?d? helyzetben végül eljutni oda, hogy egy önmagáért felel?sséget vállaló fiatal váljon.

Üdvözlettel,

Kovács Réka