4 éves fiammal kapcsolatban szeretném tanácsát kérni. Már kiskorától megfigyeltem, hogy nagyon ragaszkodik a tárgyaihoz, de azt hittem, ahogy n?, mindez változni fog, de csak kicsit javult a helyzet. Van néhány játéka (autói, motorja), amelyeket egyáltalán nem akar kölcsönadni más gyerekeknek vagy a másfél éves öccsének. Sokat beszéltünk már vele arról, hogy ha vendégségben vagyunk, ? is játszik mások játékaival és ez jó érzés számára. Így próbáltuk rávezetni, hogy ha ? kölcsönadja pl. a motorját az unokatestvérének, akkor azzal örömet tud okozni nekik, de sajnos akkor sem hajlandó odaadni, kifogásokat keres, hogy most épp ? játszik vele, majd kés?bb adja oda. De kés?bb is árgus szemmel figyeli a motort, és ha akkor ül rá a másik gyerek, amikor ? hintázik, rögtön ki akar szállni és visszaszerezni. Nem használ a figyelem elterelése sem, akármilyen vonzó dolgot vagy helyzetet kínálunk helyette. Ilyenkor mindjárt kitör rajta a hiszti. Persze tudja, hogy hisztivel sem éri el a célját, mégis egyre jobban belelovalja magát. Ez persze nincs állandóan, vannak jobb és rosszabb id?szakok, valamikor meg lehet egyezni vele, de valamikor hajthatatlan. Nem tudom, hogy összefügg-e a két probléma, de azt is megfigyeltem, hogy nagyon nehezen alkalmazkodik az új helyzetekhez. 3 éves kora óta óvodás, az els? fél év nagyon kemény volt, sokáig sírt, nem akart menni. Most már szeret oviba járni, vannak ott barátai, de ha velünk, szül?kkel új helyre kell jönnie, mindig tiltakozik. Nem akar cirkuszba, ismer?sökhöz, állatkertbe stb. menni, viszont ha ott vagyunk, már jól érzi magát és otthon is sokat mesél róla. Nem járunk pedig naponta vagy hetente ilyen helyekre, hogy esetleg túl sok lenne számára a program, sokat vagyunk otthon is, amikor bent vagy az udvaron játszunk. Nagyszül?knél gond nélkül elvan, igaz, nem volt még otthagyva hosszabb id?re, egy-két éjjelt ott alszik, harmadnap már készül haza, de ez gondolom ebben a korban még természetes. A f? kérdésem tehát az volna, hogy hogyan segíthetnék neki feloldani a túlzott ragaszkodást egyes dolgai iránt, hogy taníthatnám meg neki, hogy önként kölcsönadja a tárgyait? Nem tudom azt sem, hogy ebben a korban ez a ragaszkodás a tárgyakhoz, megszokott helyekhez mennyire életkori sajátosság, vagy 4 évesen már alkalmazkodóbb lehetne-e? Válaszát el?re is nagyon köszönöm!
Tisztelettel: Napraforgó
Kedves Napraforgó!
A helyzet nem annyira rossz, mint amilyennek els?re t?nik. Sajnos gyakran közelítünk kicsi gyerekek felé feln?tt moralitással. És rögtön félni kezdünk attól, hogy a gyermekünk, ha 4 évesen irigy, akkor az lesz egész életében. Lehet, hogy sok dolgot a feln?tt szabályokból, az altruizmusból felfognak, de aktuális helyzetekben egy ilyen kicsi gyermekben sokkal er?sebb az érzelmi „lendület”, mint a szül?k által elmondott szabályok. Ilyenkor mondják azt a szül?k, hogy elmagyarázták, a gyermekük mondta is, hogy jó, mégsem úgy történt a dolog. Ha aztán a „hibás” viselkedés után még szemrehányást is teszünk, akkor beindulhat egy rossz b?ntudati kör. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy ne tanítsák erkölcsi normákra a gyermeküket, hanem csak azt, hogy szépen, fokozatosan, rugalmasan kell haladni, és az elvárásokat is a gyermek fejl?dési szintjéhez kell alakítani. Ezt, ha jól figyelünk a gyermekre, akkor ösztönösen is érezzük, de ha komolyabban érdekli, akkor Lawrence Kohlberg munkáit ajánlom, aki különböz? erkölcsi dilemma-helyzetekben vizsgálta a gyermekek erkölcsi ítéletének fejl?dését. Hat ilyen szakaszt állapított meg, és az Önök gyermeke, az ? 4 évével, még igencsak az elején jár. Ez az egyik megközelítés, amit érdemes megfontolni.
A másik a gyermeke alkata, temperamentuma. Azt valószín?sítem, hogy a kisfiuk inkább egy visszafogottabb, szorongóbb alkat – Ön is utal erre. Gyakoribb, hogy az ilyen gyermekek (és feln?ttek is) jobban ragaszkodnak a megszokott dolgokhoz, személyekhez, rítusokhoz – és tárgyakhoz is. A játékaihoz való viszonya is a biztonságra törekvésre épülhet – ha elveszik t?le a játékát, vagy odaadja, akkor több a félelme azzal kapcsolatban, hogy visszakapja-e és milyen állapotban. De lehet, hogy saját részének tekinti. Nehezebben tudja szorongásmentesen el?vételezni azt, hogy a játék visszakerül hozzá. Ebben a helyzetben egy kompromisszumos javaslatom lenne: legyen 2-3 olyan játéka, amit ? kiválaszt, amit nem kell odaadnia, ami csak az övé. Amit a testvére sem vehet el. (Mint ahogyan mi is néhány dologgal kapcsolatban nem engedjük, hogy hozzányúljanak a kicsik.) Viszont a többit lehessen használnia a kistestvérének. Evvel lehet azt is jelezni felé, hogy van néhány kitüntetett tárgya, amit nem vehet el a kis „trónbitorló”. És a testvérféltékenységben is elfogadóak és megért?ek vagyunk.
Remélem, meggy?ztem arról, hogy nincs baj a gyermeke viselkedésével. Mindig kicsit ragaszkodóbb lesz, de ahogy fejl?dik, úgy fogja a félelmeit felülírni, és elengedni a dolgokat.
Üdvözlettel: Andrea
