19 éves nagyfiam élete  zavaros, iskolába nem jár, munkahelyet nem keres, nem érdeklődik új dolgok iránt. Napközben alszik, éjszaka a számítógépes játékok, elhanyagolja magát, a környezetét, szemkontaktust megtartja. Fegyveres játékokkal játszik, agresszívan elhárít minden segítséget.

Kedves Szilvia!

Kérdés nem hangzik el, de ha nekem kellene megfogalmaznom a dilemmát, akkor az lenne, hogy eljutott-e már a pszichiátriai szintig a fia. Játékfüggőségnek tűnik, esetleg depresszióval vagy szorongással kombinálva. Ami nehéz, hogy 19 évesen nagykorú, így csak önszántából tud terápiát, segítséget kérni. Ön annyit tud tenni, hogy segítséget kér magának olyan helyen, ahol függőkkel dolgoznak (KIMM Válaszút, Fogadó, Megálló... hirtelen ezek jutottak eszembe). Ők tudnak abban segíteni, hogy mik azok a lépések, amivel kikerülhet a játszmáiból, forgatókönyveiből. Ha valami új, meglepő dolog történik, akkor fog csak lépni a fia. Sok függő elmegy a végletekig, ami ijesztőnek hangzik egy anya számára, de ha most pátyolgatja, segíti, akkor azzal a betegségében tartja benne. Ha van bárki, aki családon kívül ismeri őt, és fia szemében fontos személy, akkor őt is érdemes bevonni, hátha mástól, esetleg egy másik férfitól könnyebben elfogad visszajelzést.

Üdvözlettel

Standovár Sára