Iskolafóbiája van a fiamnak.13 éves. 3 hónapja iskolát váltottunk zaklatás miatt. Az új iskola nagyon befogadó, de szorongása miatt ide sem tud járni. 3 hetet járt ide eddig. Pszichológusnál és pszichiáternél is voltunk. Kérdésem, hogy honnan tudom eldönteni, hogy a gyerek bepánikol, mik a határai? Küldjem iskolába, ha nincs jól? Az iskolában rosszul lett, pihentették, és utána be tudott menni a következő órára. Nem tudom, hol a határ, hogy valóban nem képes iskolába menni, vagy erélyes legyek, mert a 250 óráját lassan túllépi és évet kell ismételnie.

Kedves Erika!

Első körben azt tudom visszajelezni, hogy bár ezekre a kérdésekre lehet általános érvényű szempontokat megfogalmazni, de minden eset és minden gyermek más. Azt javaslom, hogy ezeket a kérdéseket mindenképp az éppen zajló pszichoterápiás folyamatban tegyék fel a szakembernek, és legyen ebben egy konszenzus. Ő ismeri a gyermek aktuális állapotát, tűréshatárát, így ő fog tudni válaszolni.

Egy pár gondolat segíthet a fóbiák megértésében és azok kezelésében. Mivel a szorongó személy a szorongás tárgyával kapcsoltban él meg erős érzelmeket, amint annak a lehetősége felmerül, hogy azt el tudja kerülni, meg fog nyugodni. Ez nagyon nagy megerősítés, illetve innentől ezt a megoldást fogja a szorongó keresni. Így általános terápiás elv, hogy a szorongató helyzetnek kitett személy egy darabig jobban fog szorongani, de amint megtapasztalja, hogy nincs mitől tartania, fokozatosan megnyugszik. Egy ilyen komplex esetben, mint az iskolafóbia, fontos, hogy a gyermek fel legyen vértezve olyan eszközökkel, amik segítenek neki megnyugodni. Ezek lehetnek relaxációs technikák, légzéstechnikák, vagy olyan készségek, amik segítik őt a beilleszkedésben, így nagyobb biztonságban érzi magát a közösségben.

Biztos vagyok benne, hogy a pszichológusnál történik ilyen munka, így érdemes lehet kérni, hogy egy alkalommal Önök is fel tudják tenni a kérdéseiket.

Üdvözlettel,

Kovács Réka