Iskolakezdési nehézségek

Olyan problémával fordulok Önökhöz, hogy a kisfiam most kezdte el az iskolát, és el?ször nagyon tetszett neki, de aztán a harmadik napon a németóra miatt át kellett menniük egy másik (számára idegen) tanterembe, egy másik (számára
idegen) tanítón?höz,ott akkor elkezdett sírni. Azóta minden nap sír az iskolában (1-2órát biztos). Este is sír itthon, hogy nem akar iskolába menni. Azt mondja, hiányzom neki. Rengeteget beszélgetek vele, meg beszélgettem is! Vigasztalom, ahogy tudom, de mondom neki azt is, hogy nincs miért sírnia, jó helyen van, ne csinálja ezt, stb! Az óvodában semmi ilyen gond nem volt!! Már egy kicsit tanácstalan lettem, miben tudnék még neki segíteni?!

Kedves Anyuka!

Levele olvastán a fejem fogom – pont a leírtak miatt nem szerencsés az éppen beszokóban lev? els?s gyerekeket külön tantermekbe mozgatni, és az sem véletlen, hogy általában két tanító nénivel fut az els? két év. Nagyon sok megszokni- és befogadnivalót jelent így is az iskolakezdés, minél több új ingerrel bombázzák a gyerekek amúgy is próbára tett biztonságérzetét, annál esélyesebb, hogy akadozni fog az alkalmazkodás.

No de ami történt, megtörtént, nézzük, mit lehet tenni a már kialakult helyzettel! A vigasztalás azon részét, hogy nincs miért sírnia, kisfia a hajára kenheti, hiszen azért sír, mert talajvesztettnek érzi magát. Segítheti viszont a biztonságérzetét, ha együtt minden nap átnézik, hogy jönnek sorra a következ? nap órái (az órarendet még valószínüleg nem tudja elolvasni), akár készíthetnek rajzos órarendet, átbeszélhetik, melyik óra lesz a külön teremben, külön tanárrall, stb. Ha napi szinten kell bevinni a tanszereket, összekészíthetik olyan sorrendben, hogy abból is leolvasható legyen, melyik óra melyik után következik. Mihelyt egy kisiskolás kompetensnek kezdi érezni magát a saját iskolai dolgait illet?en, csökken a szorongása, és elkezdi jól érezni magát.

Még egy ötletem van: a tolltartóba, vagy az iskolatáska egy rejtettebb zsebébe lehet minden nap valamilyen „titkos üzenetet” bekészíteni – kicsi rajzot, szivecskét, esetleg matricát –, amir?l fia tud, és mondjuk els? szünetben megnézheti és er?t meríthet bel?le.

Biztos vagyok benne, hogy kisfia id?vel klasszul venni fogja az iskolai akadályokat, addig is szurkolok!

Üdvözlettel – Kiss Kinga