Itthon nem tudja fékezni az indulatait

Van egy 9 éves fiam, aki kívülr?l nézve egy tisztelettudó, okos, iskolában kiválóan teljesít?, sportokban kifejezetten sikeres gyerek. Óvodában sem volt vele semmi magatartási probléma,  egy verekedés, bármi konfliktus a 9 éve alatt. Sok barátja van, kedvelik ?t. Ceruzát 6-7 éves koráig alig fogott a kezébe, így csak 7,5 éves korában engedték iskolába. Készülünk vele otthon, akkor tudja a jó eredményt hozni. (A kit?n? nem elvárás, rosszabb jegyért nem kap büntetést.) Itthon azonban nem tudja fékezni az indulatait, mindenre ellenkezik. Arra is, hogy vacsorázzon, hogy menjen fürödni, hogy készüljünk másnapra, vagy bármilyen más jelleg? egyszer? kérésre. Az ellenkezése dühbe, hisztibe is fordul majdnem minden esetben, és hiába
kezdem türelmesen, 5 perc után sajnos már én is felemelem a hangom. Fizikailag nem bánt minket és mi se ?t. A vége mindig az, hogy megbánja és bocsánatot kér, és megígéri hogy többet nem lesz ilyen, de folytatódik másnap minden tovább.
Van egy n?vére, akinek nagyon nyugodt természete van, a családunkban semmi nagy probléma nincs, szeretjük egymást mindannyian. Az apukájával gyorsabban vesznek össze, ? nem tud türelmes lenni vele, ha elkezdi az ellenkezést. 7-b?l 6 nap jár edzésre, ezeket imádja, s?t ? akar menni, még többre is akarna járni. Most egy sérülés miatt 2 hete nem edzhet és azóta
mindennapossá váltak ezek a dühkitörések, de a suliban ugyanolyan szabálytartó azóta is. Mikor megnyugszik, azt mondja, hogy egyszer?en nem tudja visszatartani és kirobban bel?le, de úgy érzem, ez a folyamatos feszültség megrontja a köztünk lév? kapcsolatot is. Mindennap olvasunk neki, játszunk társast, vagy kártyát, aminek szintén hiszti a vége, ha nem ? nyer. A telefon, X-box , TV korlátozva van itthon, hétköznap max. fél óra, hétvégén 2, ezeknek a letételére is dühösen reagál.
Milyen módszerekkel tudnánk segíteni ezen a problémán? Szívesen kipróbálunk minden tippet. Tanácstalan vagyok. Nem várom el, hogy nagyon jó legyen itthon is, de annyit szeretnénk, hogy végre legyen egy-két nyugodt esténk. Javasoltam neki, hogy nem kell mindenhol tökéletesnek látszani, ovikora óta észrevehet? ez, mert lehet, hogy ezért is jön itthon ki ez a fokozott düh, de azt mondja, ? képtelen lenne máshol "rosszul" viselkedni".

Kedves Anyuka!

Kisfia jól megfogalmazta, hogy mikor éppen dühöng vagy “hisztizik”, akkor olyan er?k, indulatok jelennek meg benne, aminek nem tud határt szabni. Valószín?leg sosem tanulta, sosem figyelte meg. Amennyire a családi életr?l szó volt, kiderült, hogy Önök is 5 perc után, vagy akár hamarabb kifogynak a türelemb?l, ami szintén valami hasonló: a bels? feszültséget, az idegességet, haragot nehezen tudják bent tartani. Igaza lehet abban, hogy ez a túlfeszítettség összefügg a tökéletességre törekvéssel, a “mindenhol jó képet mutatok magamról” hozzállással, vagy akár a túlterheltséggel is. Azonban pusztán mondani, javasolni nem sok értelme van, hiszen nem tudja, hogyan kell másképp csinálni. Három irány lehet Önök számára segítség, amelyeknek valószín?leg valamennyire párhuzomasan kell mennie ahoz, hogy id?vel magától m?ködjenek ezek.

Az els?, hogy meg kell tanulni észrevenni és kifejezni a dühöt, feszültséget. Az esti program elkezdése, a tanulás, a játék befejezése mind olyan esemény, amelyben frusztrációt, akadályozottságot él meg: abba kell hagyni valami kedvelt, pihentet? dolgot. Persze ett?l még nem feltétlenül az a megoldás, hogy elengedjük a határokat mindenhol. Csak számára is észrevehet? módon, kimondva megfogalmazzák eleinte együtt, vagy neki, hogy észrevegye, miért lehet feszült, és legalizálni lehet ezt a dühöt. Joga van dühösnek lenni, és ehhez fel lehet ajánlani kifejezési módokat: kiabálja ki, dobáljon labdát, boxzsákot üssön, bármi, amiben aktuálisan ki tudja fejezni, hogy ez most neki nem jó, és erre van egy kis ideje. Így érthet?vé és elfogadhatóvá tud válni az az érzés, amit egyel?re most nem tud irányítani.

A második irány, hogy a tökéletesség elengedését tényleg érdemes megtanítani neki. Ezt azzal tudják, ha otthon elengednek dolgokat. Ha nem szükséges kitün?nek lenni, és ennyi otthoni tanulással most kit?n?, akkor érdemes megnézni, hogy kevesebb tanulással hogyan boldogul. Vagy mit lehet elengedni, hogy ne legyen ennyire feszített a nap? Ha megérzi, hogyan lehet elengedni dolgokat otthon, akkor fogja tudni ezeket majd más helyen, más közösségben kipróbálni.

A harmadik dolog, hogy olyan tevékenységeket, játékokat lenne érdemes találni és forszírozni, amiben csak úgy, a felszabadultság kedvéért tud valamit csinálni. Szuper, hogy együtt társasoznak, kártyáznak, de azok mind a szabályról, a versenyr?l, a megfelelésr?l szólnak. Keressenek olyan dolgokat, aminek “nincs értelme”, amit csak a cselekvésért csinálnak. Mozgásos játékok, biciklizés, f?zés, akármi, aminek az együttlét lehet az öröme, vagy ha egyedül vagdos, vagy rugdossa a labdát, vagy bármi, ami akár haszontalan is. Így tudja gyakorolni, hogy az átélés, a “pusztán lenni” és megtapasztalni milyen értékes, és nemcsak a teljesítmény, ami számít.

Remélem, hogy a három irány együtt haladásával egyre nyugisabbak lesznek a hétköznapok!

Üdvözlettel

Standovár Sára