22 éves, jó önképpel, reális értékrenddel rendelkez? lány vagyok, érdekel a pszichológia. Azonban majdnem egy év után sem tudom eldönteni, van-e esélyem kicsit jobbá tenni a viszonyomat nárcisztikus 48 éves párommal. Gyermekkori neveltetése (illetve annak hiánya) révén vált ilyené és a legtöbb helyen azt olvasom hogy ezzel a betegséggel nem lehet mit kezdeni, ha a nárcisztikus nem ismeri el a problémáját-márpedig nála sajnos ez van. Van esetleg valami taktika erre, hogyan tudnék rá a legjobban pozitivan hatni?
Várom válaszát
Kisasszony
Kedves „Kisasszony”!
Köszönöm, hogy segített a stílusos megszólításban!
Nagyon kevés információt árult el magáról és a problémás kapcsolatáról – és akkor, amikor az ember nem tud konkrétumokat, fantasztikusan úgy van megszerkesztve az agyunk, elkezdjük a hiányzó részeket fantáziából, tapasztalatból kiegészíteni. Ennek azonban az a veszélye, hogy nagyon „félremehet” a következtetés. Ha viszont bejön, akkor úgy t?nhet, hogy valamiféle „látó” képessége van a válaszadónak, történetesen most nekem. De nincs.
El?ször is szeretném tisztázni, hogy nárcizmus nem egy betegség alapjában véve, hanem egy személyiségzavar. S?t vannak elméletek, amelyek amellett érvelnek, hogy bizonyos szint? nárcizmusra (önmagunk szeretésére) mindenkinek szüksége van, hogy jól m?ködjön az életben. És ezzel egyet tudok érteni. Minden az arányokon múlik. Mert okozhat pszichés betegséget az, ha valaki széls?ségesen önimádó. Általában igaz az ilyen problémával küzd? emberekre, hogy csodálatot várnak el másoktól, meg vannak gy?z?dve ugyanis saját fontosságukról. És ha nem kapják meg a környezett?l ezt a csodálatot, akkor gyakran van benne az érvelésükben, hogy ?ket csak magasan álló emberek érthetik meg. Általában nincs empátiájuk mások felé, kapcsolataikban nagyon gyakran önz?ek és az irigység sem áll távol t?lük. Gyakran fantáziálnak sikerr?l, szépségr?l és ideális szerelemr?l. És talán ez volt az, ami elsöpr? er?vel hatott Önre, kedves Kisasszony. Mert a számok arról beszélnek, hogy valamiért egy Önnél 26 évvel id?sebb férfi el tudta varázsolni. A nehezebb már az, hogyan maradjunk benne a kapcsolatban, ha a hétköznapokban egyre jobban átüt a realitás az ideális világról alkotott képen. A nárcisztikus személyiségzavarral él? emberek betegsége is ehhez a folyamathoz köthet? – rálátnak az élet realitására, frusztrációk érik ?ket, megtapasztalják saját öregedésüket, és képtelenek elviselni. Általában depressziósak lesznek.
Azt jól érzi, hogy kívülr?l ezen nehéz változtatni. Ha szereti ?t, és képes elfogadni ?t úgy, ahogyan van, akkor áldozatok árán, de lehet jó a kapcsolatuk, és bizonyára lesznek izgalmas és szép pillanataik. Valóban változtatni a párja azonban csak úgy tudhat, ha önmaga kezd bele valamilyen önismereti folyamatba, terápiába. Hogy jelenleg a párja rávehet?-e egy ilyen „munkára”, azt a leírtak alapján nem tudom bejósolni. De próbálkozhat vele, hogy megemlíti neki ezt a lehet?séget. A tapasztalat azonban az, hogy amíg ?k maguk nem szenvednek az ideális és reális összeférhetetlenségét?l, addig nehezen mozdulnak ebbe az irányba.
Üdvözlettel: Majoros Andrea
