Jogos lenne részemr?l a szakítás?

Az a problémám, hogy megromlott a kapcsolatom a párommal. Szeretjük egymást, de nem tudom jó szemmel nézni, hogy mennyire szeret inni és gyakran ittasan vár haza. Sokat beszéltünk már err?l. ? is belátta, hogy túl sokat iszik, de ? úgy érzi, nem kell lemondani az italról, csak mértékletesebben kell fogyasztania. Januárban megkértem, hogy ne igyon nyárig, különben elköltözöm. Egy hónapig valóban nem ivott, de azóta újra. Egyrészr?l nagyon gondoskodó ember, másrészt pedig folyton hazudik, rejtegeti el?ttem, hogy ivott, de már mindig észreveszem rajta. Annak ellenére, hogy szeretem, arra vágyom, hogy elhagyjam, de senki nem támogat ebben. Mindenki azt mondja, elnézhetném neki, hogy iszik. De számomra ez nem normális, én nem ilyen családban n?ttem fel. Emellett már alig bújunk össze és a jöv?képünk is mer?ben eltér?, legalábbis, ami a házvásárlás, családtervezés id?pontját illeti. Tulajdonképpen nem tudunk együtt tervezni. Az a kérdésem, hogy miután annyit próbálkoztam, hogy ne igyon, de nem sokat használt, még van esély arra, hogy megváltozzon? Vagy valóban nekem kellene elfogadnom az ? életstílusát? Vagy jogos lenne részemr?l a szakítás?

Kedves Alexandra!

Ahhoz, hogy válaszolni tudjak, fontos beszélnünk a függ? betegek m?ködésmódjáról. Mivel számukra a szer a legfontosabb, mindent el fognak követni annak érdekében, hogy megszerezzék azt. Ez alól a hazugság sem kivétel (és látunk ennél rosszabb forgatókönyveket is). Mindez nem m?ködne a környezet hozzáállása nélkül. ?k szoktak ugyanis a megment?k lenni. Aki pénzt ad a szerre, vagy bármi másra, amire azért nincs, mert elköltötte a pénzt a függ?ség tárgyára. Aki betelefonál a munkahelyre, hogy lázas az illet?, pedig csak olyan másnapos, hogy nem bír felkelni. Aki elnézi, hogy az érintett élete a szer körül forog, és már nem a közös célok, álmok vezérlik az illet?t. Az alkohol pedig egy különösen alattomos szer, hiszen legális, benne van a kultúránkban, és lassan, évek, évtizedek alatt mérgez és tesz tönkre családokat, párokat, életeket.

A szerfügg? nem fog addig változtatni, amíg nem szembesül tettei pusztító következményeivel. Amíg az ígéret csak üres szó marad, és nem lesz szakítás, ha folytatja az ivást. Amíg lesz valaki, aki elnézi neki, hogy nem vágyik már az együttlétekre, csak az a fontos, hogy tudjon inni. Sajnos azonban az sem garancia a változásra, ha a környezet kikerül a megment? pozícióból, hiszen tudjuk, hogy ma Magyarországon hányan halnak bele az alkohol okozta következményekbe.

Eldöntheti, hogy hány esélyt ad még a párjának, de az Ön felel?ssége a saját élete és boldogsága. Sokszor pont az a segítség, ha nem segítünk tovább, mert a párja kénytelen lesz kiszakadni abból a tagadásból, ami minden függ?re igaz: „nem is vagyok függ?. Bármikor abba tudnám hagyni, ha akarnám”.

Remélem, segítettem a döntésben.

Üdvözlettel,

Kovács Réka